Mágneses anomáliák védik a Hold jegét az olvadástól
A Hold évmilliárdokkal ezelőtt elveszítette mágneses mezőjét, ennek ellenére továbbra is furcsa, mágneses képződményekkel rendelkezik.
NASA Goddard 
A NASA csillagászai először 2018-ban találtak bizonyítékot vízjégre a Holdon, mégpedig az égitest északi és déli pólusainál lévő koromfekete kráterek alján megbúvó fagyott csapadék formájában, amely évmilliókon keresztül, látszólag a beáramló napsugarak hiánya miatt maradt fenn érintetlenül.
A vízjég felfedezése azonban újabb rejtélyt hozott magával: bár ezek a sarki kráterek védve vannak a közvetlen napfénytől, azonban a Napból másodpercenként több száz km/órás sebességgel kilövellő töltött részecskék hullámaival, vagyis a napszéllel szenben nem élvezik ugyanezt az oltalmat.
Az említett ionizált szél erősen erodáló hatással bír, ezért már régen el kellett volna pusztítania a jégréteget, ez viszont nem történt meg – az Arizonai Egyetem kutatói szerint azért, mert különleges alakkal rendelkező bemélyedésekben mágneses anomáliák vannak jelen a Hold felszínén.
Ezek az anomáliák, amelyeket először az Apollo 15 és 16 küldetések során észleltek az 1970-es években, a NASA szerint a Hold ősi mágneses pajzsának maradványai, amely valószínűleg évmilliárdokkal ezelőtt tűnt el.
Legújabb tanulmányukban a tudósok a Hold déli pólusának 12 regionális térképét kombinálták, amelyeket eredetileg a japán Kaguja űrszonda rögzített 2007 és 2009 között, amikor is éppen a Hold körül keringett. Az űrszerkezet tudományos eszközei között szerepelt egy magnetométer is, amely képes volt a holdfelszínen található mágneses zónák kimutatására.
Összetett térképekkel a kezükben a kutatók látták, hogy a mágneses anomáliák legalább két állandó árnyékban lévő kráterrel – a Shoemaker- és a Sverdrup-kráterrel – fedik egymást a Hold déli pólusán. Bár ezek az anomáliák csak a földi mágneses mező erejének töredékével rendelkeznek, mégis szignifikáns módon eltéríthetik a napszél ionbombázását, így ez lehet a Hold állandó vízjégrétegének kulcsa.
Jó hír, hogy a hamarosan induló Hold-missziók fényt deríthetnek a déli póluson lévő jéglerakódások mivoltjára és eredetére, legyen szó éppen az amerikai Artemis-küldetésről, vagy a kínaiak Csang–o-misszióiról.
