Mi is valójában a földcsuszamlás, és mi okozza ezeket a geológiai jelenségeket?

A definícó szerint a földcsuszamlás általában kőzetek, talaj vagy más, erózió által kialakított törmelékek gravitáció által lefelé irányuló mozgását jelenti, melynek eredményeképpen a felszín lekopik, az alsóbb rétegek pedig összetömörödnek. A jelenség nemcsak talajon, hanem víz alatt is bekövetkezhet, ami úgynevezett tenger alatti földcsuszamlásokat idéz elő.

A földcsuszamlásoknak három fő okát különböztetjük meg, mégpedig morfológiait, emberi tevékenységből eredendőt, illetve geológiait. Soron kívül Kettészakadt a Mercedes, ami a hídnak csapódott Szegeden (fotók, videó)

A morfológiai szempont a földfelszín szerkezetéhez köthető. Az elhanyagolt, műveletlen földterületek aszályok vagy tűz miatt elveszíthetik természetes növényzetüket, melynek következtében a talajt épségben tartó gyökkérrendszer elpusztulása révén a föld labilissá válik. Az olvadó hó, a gleccserek vagy akár a heves esőzések okozta telítődés mind-mind földcsuszamláshoz vezethet.

Második fő okként az emberi tevékenységeket neveztük meg, nem véletlenül: az erdőirtás, a vízszivárgás, a bányászati tevékenységek (robbantások, fúrások), a gépek által okozott rezgések és a földmunkák egyaránt hozzájárulhatnak a katasztrofális végkimenetelű eseményekhez.

Végül, de nem utolsósorban a geológiai okokat is szemügyre kell venni, ami a talajban lévő komponensek jellemzőire utal – a föld lehet töredezett és gyenge, mivel az egyes rétegek eltérő merevséggel, szilárdsággal és vízáteresztő képességgel rendelkeznek. Bizonyos rétegek földrengés vagy heves esőzések, illetve intenzív vulkánkitörések hatására hajlamosak lehetnek arra, hogy instabillá váljanak, teret engedve ezáltal a földcsuszamlásnak.

A földréteg mozgásának összesen hat típusa van, nevezetesen a földcsuszamlás, a törmelékcsuszamlás, a sekély földcsuszamlás, a törmelékáramlás, a sziklalavina, valamint a mélyen fekvő földcsuszamlás.

Az átlagosnak mondható földcsuszamlás a finom szemcséjű anyagok – például agyag, iszap vagy tűzhányók aktivitásából származó piroklaszikumok – lejtőn való mozgását jelenti. Az áramlás sebessége mindig a víztartalomtól függ, ezért is fordulnak elő ezek a geológiai események főként olyan helyeken, ahol a csapadék mennyisége is magas.

Törmelékcsuszamlás esetén a vízzel vagy jéggel keveredett kőzetdarabok kaotikus helyzetváltozása figyelhető meg. Minél meredekebb egy lejtő, annál gyorsabban zajlik le a folyamat – az ilyen csuszamlások általában hatalmas sziklákat sodornak magukkal, és minél lejjebb kerülnek, annál nagyobb pusztítást tudnak végezni, miközben V formájú alakzatot hagynak maguk után a domboldalakon.

Sekély földcsuszamlások azokon a helyeken fordulnak elő, ahol a nagyobb vízáteresztő képességű talajok kevésbé vízáteresztő rétegek tetején találhatóak. Mivel az alsó réteg nem annyira porózus, ezért magába zárja a vizet, ami belső nyomást gyakorol a magas vízáteresztő képességű felső talajra, így az utóbbi fokozatosan elnyeli a folyadékot, telítetté válik, majd megcsúszik.

Minél meredekebb egy hegyoldal, annál gyorsabban áramlik le róla a törmelék, a lejtőn lefelé vezető út során pedig rengeteg kőzet és sár halmozódik fel, amelyek sziklákból álló sűrű iszapréteget képeznek – mindez nem más, mint a törmelékáramlás definíciója.

A Sturzstrom néven is ismert sziklalavina extrém sebességgel képes mozogni még enyhén emelkedő terepen is. Bár ritkán alakul ki, a sziklalavina időben hosszú kifutást mutat, és viszonylag kisebb dőlésszögű lejtőkön is napokon keresztül tud végigáramlani, óriási pusztításokat okozva.

Mélyen fekvő földcsuszamlásokról legutóbb az iráni Zagros-hegység környékéről számoltak be. Ezek a geológiai jelenségek aktív tektonikus kőzetekkel rendelkező régiókban, vagy törésvonalak közelében játszódnak le; fő jellemzőjük, hogy gyakran mérhetetlenül lassan mozognak, előrehaladásuk akár évekig is eltarthat, ezenfelül földrengésekre is sokkal érzékenyebbek.