A NOIRLab csillagászai a Chandra Röntgenteleszkóp és a James Webb Űrteleszkóp segítségével különleges fekete lyukat fedeztek fel, ami az elméleti limitet 40-szeresen lépi át az anyagfogyasztása tekintetében – írják a beszámolóban. Kifejtik: a LID-568 jelzésű fekete lyukat a világegyetem korai idejében, 1,5 milliárd évvel az ősrobbanás utáni állapotában figyelték meg a kutatók, és az átlagosnál lényegesen intenzívebb röntgensugárzás hívta fel rá a figyelmüket.

A fekete lyuk körüli gázkiáramlás arra utal, hogy olyan rendkívüli tempóban vonzza magához és nyeli el az anyagot maga körül, ami meghazudtolja az eddigi elméleteket – hangsúlyozzák. A Rakéta.hu a NOIRLab cikke nyomán azt írja, a megfigyelés magyarázatot adhat arra a rejtélyes jelenségre, amire régóta keresik a megoldást a kutatók: hogyan lehetséges az óriási tömegű fekete lyukak jelenléte az univerzum korai idejében.

Hyewon Suh, a NOIRLab kutatója szerint az Eddington-határt átlépő, ún. szuper-Eddington akkréciós fekete lyukak bizonyítják, hogy növekedésük hirtelen is bekövetkezhet egyetlen, rövid idő alatt lezajló „étkezést” követően – jegyzik meg a cikkben. Korábban egyébként arról is beszámoltunk, hogy már a szomszédban is felfedezték a sötét anyagot, a Mars pályaingadozásaihoz is köze lehet: egyre több dolog derül ki a rejtélyes sötét anyagról, ami mindenhol jelen lehet az univerzumban.

Míg ebben a cikkben arra tértünk ki, hogy egy kutatás szerint ősi becsapódás forralta fel a Föld óceánjait. Az eredmények azt sugallják, hogy a nagy becsapódások olyanok, mint a trágyázás. A kutatók szerint a bolygón végigsöprő cunami a mélyből vasban gazdag vizet hozhatott a felszínre, ami a korai mikrobáknak extra energiát adott. A tanulmány megerősíti azt a régi elképzelést, hogy a korai élet fejlődésében kulcsszerepet játszottak az űrből érkező objektumok.