A szétszabdalt csillag maradványai sokkal több színben pompázik, mint amennyit az emberi agy képes lenne felfogni. Az 1980-as évek óta a csillagászok csupán száz darab, csillagot felfaló fekete lyuknak lehettek szemtanúi, melyek során figyelemmel követhették az úgynevezett szökőar-bomlási eseményeket (TDE), amik óriási röntgensugár-áradattal járnak.

A mostani megfigyelés mögött álló adatok rádióhullámok formájában érkeztek, amelyek sokkal hosszabb hullámhosszal rendelkeznek. A TDE-k gyakorlatilag zseblámpaként világítanak rá ezekre a szélsőséges régiókra a galaxisok középpontjában, amelyeket egyébként nem láthatnánk.

Az újonnan felfedezett, J1533+2727 nevű TDE első jeleit a két középiskolás diák, Ginevra Zaccagnini és Jackson Codd akkor észlelte, amikor a Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium Karl G. Jansky Very Large Array távcsövének adatait elemezték, amely az új-mexikói Albuquerque-től mintegy két órányi autóútra található.

A középiskolások észrevették, hogy az 1990-es években még élénken ragyogó objektum fénye 2017-re jelentősen gyengült: az 1980-as években a nyugat-virginiai Green Bankben található hasonló teleszkóppal végzett mérések azt mutatták, hogy az objektum egykor körülbelül 500-szor fényesebb volt, mint 2017-ben.

Bár a csillagászok már az 1980-as évek óta gyanítják, hogy előfordulnak TDE-k, az elsőt csak 2020-ban tudták azonosítani egy rádióteleszkóp segítségével. A J1533+2727 legutóbbi észlelése annak a jele lehet, hogy az új technológiai megoldásoknak köszönhetően könnyebbé válhat az ominózus objektumok beazonosítása.