A 354. vadászrepülő ezred 355. századához tartozó gép egy kiképzőrepülés során zuhant le a bázis területén belül. A pilóta sikeresen katapultált, csak könnyebb sérüléseket szenvedett, a repülőgép azonban teljesen megsemmisült. A kár értékét 196,5 millió dollárra becsülték.

A hivatalos AIB-jelentés szerint a balesetet „vízzel szennyezett hidraulikafolyadék okozta, ami az alaszkai extrém hidegben megfagyott, és megakadályozta a futómű megfelelő kinyílását”. Ez a meghibásodás olyan eseményláncot indított el, mely végül a gép irányíthatatlanná válásához vezetett – írja az The Aviationist.

A felszállástól a meghibásodásig

A baleset helyi idő szerint nem sokkal 13 óra előtt történt, egy rutin kiképzőrepülés során. Felszállás után a pilóta megpróbálta behúzni a futóművet, de az orrfutó 17-25 fokos szögben balra fordulva beragadt. A hibát gyorsan azonosították, a pilóta várakozó körbe állt, és a repülésirányító tiszt (SOF), valamint a Lockheed Martin mérnökei telefonon segítették a hibaelhárításban.

A hőmérséklet ekkor –17 °C volt, a gép pedig már a felszállás előtt hosszú ideig ki volt téve a hidegnek – ez a körülmény kulcsszerepet játszott a meghibásodásban. A tanácsoknak megfelelően a pilóta érintőleszállásokat hajtott végre, hogy a futómű visszaálljon középállásba. Az első próbálkozás sikertelen volt, a második – nagyobb sebességnél – részben javított a helyzeten, 6 fokra csökkentve az elfordulást.

A főfutó teleszkópjaiban kialakult jég megakadályozta a teljes kinyúlást. Ennek következtében a Weight-on-Wheels (WoW) szenzorok tévesen azt jelezték, hogy a gép a földön van, miközben a levegőben repült. Ez a repülésvezérlő rendszert „földi üzemmódba” kapcsolta, ami súlyosan rontotta a kezelhetőséget.

A pilóta „nem kívánt oldal- és bólintó mozgásokat” tapasztalt, majd a gép 30-40 fokos orremelkedést és 38 fokos bal bedöntést vett fel, mindössze 113 méteres magasságban, 222 csomós sebességnél. Ekkor a pilóta katapultált; a mentőrendszer hibátlanul működött, és a pilóta biztonságban földet ért.

A gép megsemmisülése és azonnali reagálás

A katapultálás után az F-35A 812 méteres magasságban átesett, irányíthatatlanul pörgött, majd 116 fokos jobb bedöntéssel csapódott a földbe a bázis területén, ahol a becsapódás és a tűz teljesen megsemmisítette. A mentőegységek egy percen belül a helyszínre értek.

A vizsgálat megállapította, hogy a vízszennyeződés a karbantartási és veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatos hiányosságokra vezethető vissza. A hidraulikarendszer feltöltését nem megfelelő eljárással végezték: nitrogénszervizkocsi helyett kézikocsit használtak, a vezetékeket nem öblítették át, és a folyadék hordóit sem tárolták, sem követték megfelelően. A jelentés szerint „a víz már a teleszkópokban volt a baleset előtti három nappal végzett szervizelés előtt is”.

Emberi tényezők és döntéshozatal

Bár a műszaki hiba volt a közvetlen ok, az AIB emberi tényezőket is azonosított. Kérdésként merült fel, hogy indokolt volt-e a többszöri érintőleszállásos próbálkozás, ahelyett hogy a pilóta felkészült volna egy vészleszállásra a hibás futóművel. A jelentés megjegyezte: egy 2024 áprilisi Lockheed Martin körlevél figyelmeztetett arra, hogy a WoW-szenzor hibája irányíthatatlansághoz vezethet.

A bizottság ugyanakkor kiemelte, hogy a pilóta „teljesen képzett és nagy tapasztalatú F–35A értékelő pilóta volt, több mint 2700 repült órával, ebből 555 órával az F-35A típuson”, és a repülésvezetés és oktatói teljesítmény terén „Dicséretes” minősítést kapott.

Február 6-án egy másik F-35A is hasonló orrfutó-hibát tapasztalt, de a pilóta 40 perc repülés után biztonságosan leszállt. A földi tesztek ismét fagyott, vízzel szennyezett hidraulikafolyadékot azonosítottak okként.