Az Amerikai Geofizikai Unió éves találkozója a Thwaiter-gleccserről szóló hírekkel kezdődött. Arról a hatalmas jégtömegről folytattak megbeszéléseket és vitákat, amelyet tudományos körökben csak a végítélet gleccsereként tartanak számon, ugyanis ha egyszer eltűnik, azzal az egész bolygó veszélybe sodródhat.

Ted Scambos, a Cooperative Institute for Research in Environmental Science vezető klímakutatója a konferencián elmondta, ami jelenleg a Thwaites-gleccserrel történik, az óriási katasztrófa, így a tudósok gyakorlatilag versenyt futnak az idővel – írta a New Scientist magazin.

A gleccser a nyugat-antarktiszi jégtakaróban található, és egészen az Amundsen-tenger fölé nyúlik. A Thwaites-gleccseren zajló események megismerése érdekében a kutatók többéves tanulmányt folytattak, amely során a gleccsert felülről és alulról is vizsgálták, sőt műholdak segítségével is felmérték az éppen aktuális helyzetét és állapotát.

Az eredmények finoman szólva is baljósak, a mérések ugyanis azt mutatják, hogy az úszó jégtakaró egyes részei évente két kilométert távolodnak. Az olvadás miatt felmelegedett víz mélyen behatolt a gleccser alá, furcsa deformitásokat okozva, belértve a jégbe vágódó gigantikus hasadékokat.

Ahogy a meleg víz egyre mélyebbre hatol a jég alá, jóval kevesebb szilárd talajrészt érint, ami további törésekhez és repedésekhez vezethet, és végül az egész jégtakaró összeomolhat.

A gleccser úszó része visszatart egy olyan szárazföldi jégmedencét, amely ha az óceánba kerülne, nagyjából 3 méteres tengerszint-emelkedést okozna világszerte. Jó hír, hogy a jégtakaró leszakadása nem egyik pillanatról a másikra fog lezajlani, mégis a Thwaites összeomlása az apokalipszis szélére sodorhatja az emberiséget az elkövetkező évtizedekben, sőt évszázadokban; egyetlen megoldás a folyamat lelassítására az lenne, ha sikerülne megálljt parancsolni a globális felmelegedésnek.