A gyémántkristályok azon túl, hogy pazarul mutatnak akármelyik eljegyzési gyűrűn és ékszeren, valamint nagyon drágák, óriási környezeti, illetve szociális terhet jelentenek a kitermelésük miatt.

Dale Vince brit multimilliomos és környezetvédő éppen erre a problémára szeretett volna megoldást találni, mégpedig úgy, hogy bányászat helyett éppen a levegőből akarta kinyerni ezt az értékes ásványt.

A The Guardian-nek adott interjúban Vince bejelentette, hogy a világ első szén-dioxidból megalkotott gyémántjait hozták létre, amelyekkel még a légszennyezés mértékének csökkentését is elősegíthetik, hiszen a légkörben található szén-dioxidot alakíthatnák át.

„A belélegzett levegőből gyémántot készíteni egy mágikus, futurisztikus ötlet – lényegében egy modern alkímia. Nem kell hozzá kibányásznunk a Földet, elég csupán a légkörből kinyernünk a szükséges anyagokat” – mondta Vince.

Az üzletember találmányát még a drágakövekkel foglalkozó Nemzetközi Gemológiai Intézet is akkreditálta. A vívmány nem is jöhetett volna a mostaninál jobb időpontban, ugyanis égető szükség van egy környezetkímélő bányászati megoldásra.

Negatív ökológiai és szociális hatásai vannak ugyanis a kitermelésnek, amelyek természetesen befolyásolhatják Földünk klímáját is. Ahhoz, hogy értékesíthető gyémántkristályokat hozhassanak a felszínre, 3,9 ezer liter vizet és több mint 108 kilogrammnyi szén-dioxidot kell felhasználni, nem beszélve a bányászat során fennálló inhumánus körülményekről.

Ezzel szemben Vince egy vadonatúj, biztonságos eljárással, az úgynevezett kémiai gőzfázisú leválasztás technológiájával állítja elő a gyémántokat. A levegőt egy lezárt kamrába sűrítik, majd 800 Celsius-fokra hevítik, és szénben gazdag metán gázt adagolnak hozzá. Ezen gázból származó részecskék később hozzákapcsolódnak a levegőben lévő szén-dioxidhoz, és gyémántkristályok jönnek létre.

A folyamathoz elengedhetetlen szén-dioxidot közvetlenül a levegőből vonják ki, míg a metánhoz szükséges hidrogént megújuló energiával működő elektrolízis-készülékkel állítják elő esőből származó vízmolekulákból – a technika minden egyes lépése tehát környezetbarát; más kérdés, hogy pénzügyi szempontból kifizetődő-e vagy sem.