Már évszázadok óta próbálják tudósok megfejteni, miként fejlődött ki az élet a bolygónkon, eddig azonban csak hipotéziseket tudtak felállítani, melyek bizonyítása sajnos lehetetlen feladat.

A Rutgers Egyetem kutatói által vezetett, Science Advances című szaklapban megjelent kutatás eredményeiből kiderült, minden bizonnyal fémet megkötő fehérjék vezethettek az élet kialakulásához, mégpedig azért, mert a fém könnyen felhasználható az elektronok átviteléhez.

Az elektronátvitel kulcsfontosságú a hidrotermikus forrásokból és a Napból származó energia életet fenntartó formába való átalakításához, amit a tudósok számítógépes algoritmusok segítségével mutattak be.

Nyomon követték a meglévő fémkötő fehérjék belső szerkezetének hasonlóságait, majd visszafelé haladva megnézték, hogyan evolválódtak, így megértették, hogyan nézhettek ki azok a korábbi proteinek, amelyekből az élet kialakulhatott.

„Láttuk, hogy a létező fehérjék fémkötő magjai valóban hasonlóak, még ha maguk a fehérjék nem is. Azt is láttuk, hogy ezek a fémkötő magok gyakran ismétlődő alstruktúrákból állnak, olyanok, mint a legókockák” – magyarázta Yana Bromberg, a Rutgers Egyetem mikrobiológus professzora.

„Érdekes módon ezeket a blokkokat a fehérjék más régióiban is megtaláltuk, nem csak a fémkötő magokban, és más tulajdonságú proteinekben is, amelyeket a tanulmányunkban nem vettünk figyelembe. Megfigyelésünk arra utal, hogy ezeknek a kis építőkockáknak az átrendeződései egyetlen vagy néhány közös őstől származhattak, és ezekből alakult ki a fehérjék és funkcióik teljes skálája, amelyek jelenleg rendelkezésre állnak – vagyis az élet, ahogyan mi ismerjük” – tette hozzá.

Mindez fontos lépés lehet annak megértésében, hogyan fejlődött ki az élet ezekből az ősi fehérjékből élő sejtekké, amelyek aztán biodiverzitást mutatva hihetetlen tempóban kezdtek szaporodni, benépesítve a bolygót.