Egyre komolyabb méreteket ölt az emberkereskedelem Ománban

Isha tudta, hogy bajban van, amikor az útlevelét kitépték a kezéből. A 27 éves sierra leone-i nő éppen megérkezett Omán fővárosába, Muscatba, és akkor még úgy vélte, hogy jól fizetett munkát fog elkezdeni egy étteremben. Ehelyett toborzója betuszkolta egy autóba, és egy házhoz hajtott vele, ahol azt mondták neki, hogy bentlakásos takarítóként fog dolgozni.

„Az ügynököm azt mondta nekem, hogy elviheti az útlevelemet, mert megvásárolt engem” – mondja. „Össze voltam zavarodva. Hogyan lehet embert venni?” Egy kicsivel később, 5 órakor, néhány órával a megérkezése után, új munkáltatója felébresztette és megparancsolta neki, hogy takarítsa ki a házat, majd öltöztesse fel gyermekeit az iskolába. „Ez nem az a munka, amiért Ománba jöttem” – mondja. – „A Sierra Leone-i ügynököm hazudott nekem.” Soron kívül Befutott a Transformers One trailere

A kafala foglalkoztatási rendszer továbbra is a migráns munkavállalókat köti a munkaadóhoz, aki az öbölbe viszi őket, lehetővé téve a széleskörű kizsákmányolást, annak ellenére, hogy az emberi jogi csoportok évekig kampányoltak a gyakorlat ellen.

A jogvédő csoportok most arra figyelmeztetnek, hogy a koronavírus-járvány még tovább nehezítette az ománi migráns háztartásban alkalmazottak körülményeit, akik olyan szegényebb országokból származnak, mint például Sierra Leone. A zárva tartás alatt magánházakban rekedtek, sokan erőszakos kockázatnak vannak kitéve, hosszabb időre kényszerülnek dolgozni, és kevesebbet keresnek, mivel a gazdasági visszaesés munkáltatóikat sújtja.

Az ilyen nyomás miatt a nők elmenekültek munkáltatóik elől, ám jogaik hiánya rémálomszerű helyzetbe hozza őket. Az egyik csoport a háztartásban dolgozók támogatására emlékeztetett, nevezetesen, hogy 200 hajléktalan sierra leonai nő rekedt Ománban. Sokakat emberkereskedelemmel csaltak oda, és becsaptak, épp mint Ishát, amiért azt gondolták, hogy egy jobb élet vár rájuk.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint Sierra Leone a 2005-ös polgárháború következményei óta emberkereskedelem központja. Az emberkereskedelmet pedig tovább ösztönzi a szegénység, amelyet súlyosbít a 2014-es ebola-járvány.

Dana Al-Othman, a kuvaiti IOM külkapcsolati és projekt-asszisztense elmondta, az Ománban segítségre szoruló nőktől érkező hívások többsége Sierra Leonéból származik, ugyanis rengeteg emberkereskedő létezik Sierra Leonéban, a nők pedig pénzt akarnak keresni, hogy gondoskodjanak családjaikról, a helyi toborzók pedig kapnak a lehetőségen.

Az Ománba irányuló emberkereskedelem nagy része a szomszédos Egyesült Arab Emírségeken keresztül történik, néhány áldozat pedig kifejezetten magasan képzett, nekik pedig azt mondják, hogy szakmai munkára toborozták őket.

A 24 éves Dija, ápolói végzettséggel rendelkező frissdiplomás hallgató úgy vélte, hogy munka vár rá egy európai kórházban, ezért úgy döntött, hogy külföldre utazik munkavállalás céljából, hogy támogassa családját, beleértve kislányát is, miután 2015-ben elvesztette párját az ebola-járványban.

Ehelyett csapdába esett egy házban Salalahban, a jemeni határ közelében. Toborzói útnak indították a szárazföldi Freetown otthonából Guineába, majd Addisz-Abebába és Muscatba tartó járatokra, ám akkor még fogalma sem volt arról, hogy Ománba megy.

„Az ügynököm azt mondta, hogy saját lakásom lesz, és havonta 500 dollárt keresek majd” – mondja. „Amikor felszálltam a járatra, még mindig azt hittem, hogy Európába megyek. Nem gondoltam, hogy ide jövök. Ez a hely jelenti számomra a poklot.”

Isha azok közé tartozik, akik most Ománban ragadtak. „A munkáltatóim elvették a telefonom és megvertek – mondja. – Nem volt időm pihenni, és nem adtak enni sem, hacsak nem volt épp kedvük hozzá. Miután három egymást követő hónapban nem kapta meg 180 dolláros havi fizetését, Isha elmenekült.