Egy 35 éves ápoló fájdalmas története az elhúzódó Covid-betegséggel: “újra meg kellett tanulnom élni”

Mannheim, 2020. október 30. Védőmaszkos járókelő a németországi Mannheimban 2020. október 30-án. A koronavírus-járvány miatt a baden-württembergi tartományi kormány szigorította a korlátozó intézkedéseket. MTI/EPA/Ronald Wittek
not image

Borbély Fanni

2020. november 7. - 18:53

A 35 éves Hannah Wiltshire a brit Norfolk and Norwich University Hospital dolgozójaként segítette a koronavírus elleni harcot, ám májusban nála is kimutatták a vírus jelenlétét szervezetében. Állapota ezek után egyre csak romlott, olyan mértékig, hogy már otthoni feladatait és munkáját sem tudta ellátni.

A 35 éves Hannah Wiltshire a brit Norfolk and Norwich University Hospital dolgozójaként segítette a koronavírus elleni harcot, ám májusban nála is kimutatták a vírus jelenlétét szervezetében. Állapota ezek után egyre csak romlott, olyan mértékig, hogy már otthoni feladatait és munkáját sem tudta ellátni.

Öt hónappal a pozitív teszt után, októberben az orvosok úgy fogalmaztak, a nő diagnózisa az elhúzódó Covid-betegség. A nővért még a májusi tesztelés alkalmával érte az első meglepetés, hiszen elmondása szerint nem küzdött tipikus koronavírusos tünetekkel, csupán fejfájás és egyre komolyabb méreteket öltő fáradtság lett úrrá rajta.

A történtek után Wiltshire kéthetes karanténba vonult, itt kezdődtek az elviselhetetlen tünetek: izzó, égető izomfájdalom, mely még azt is ellehetetlenítette a nő számára, hogy gyermekeit karjába vegye, hogy megvigasztalja őket. Mindezt tetézte az is, hogy a táplálkozás, de még a folyadékfogyasztás is tervezést igényelt számára, ugyanis olyan krónikus fáradtságot és erőtlenséget érzett mely időről időre csak elviselhetetlenebbé vált.

A nő ugyan megpróbálkozott visszatérni a munkába, ám hamar kiderült, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Orvosai egyértelműen jelezték számára, hogy a munkába való visszatérés még bőven váratni fog magára. Az ápoló elmondása szerint a legkritikusabb időszakra szinte nem is emlékszik, hiszen egész nap csak aludt, mindezt úgy élte meg, mintha két hetet elveszített volna életéből a tehetetlenség miatt.

Mivel Wiltshire háziorvosa sem tudott felállítani diagnózist az elhúzódó fájdalmakra és krónikus fáradtságra, a nő egyre inkább elvesztette a hitét. Azonban három héttel a kórház reumatológiai osztályon történt látogatása után végre megkapta a diagnózist: elhúzódó Coviddal küzd a szervezete.

Ez a hír az ápoló számára – még ha nem is örömteli, de – megnyugvást hozott, hiszen végre tudja mivel áll szemben. A helyzeten azonban egyelőre változást nem tudnak eszközölni a szakemberek, a brit Országos Egészségügyi Szolgálat bejelentette, hogy 10 millió font támogatást biztosít az elhúzódó Covid feltárására és az az elleni küzdelemre.

Amit egyelőre tudni vélünk a koronavírus elhúzódó fajtájáról az az, hogy az érintettek ilyen jellegű tünetei akár egy évig is elhúzódhatnak. Mi pedig reménykedünk abban, hogy mihamarabb kiderülnek a miértek, és hatásos ellenszerrel leszünk majd képesek kezelni mind a koronavírust, mind annak újonnan megjelenő elhúzódó típusát is.