Átlépte a 800-at az igazolt ebolás megbetegedések száma a Kongói Demokratikus Köztársaságban, miközben a keleti tartományokban működő kezelőközpontok kapacitása a határára ért. Segélyszervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a járvány valós kiterjedése nagyobb lehet a hivatalos adatoknál, mivel az utánkövetés és a tesztelés nem tud lépést tartani a fertőzés terjedésével.

Az ország Nemzeti Közegészségügyi Intézete június 15-én 808 megerősített esetet és 192 halálesetet közölt. A fertőzés a szomszédos Ugandában is megjelent, ott eddig 19 beteget azonosítottak.

A járvány egy hónapja tört ki, és azóta főként az Ituri tartományt sújtja, ahol az esetek több mint 90 százalékát regisztrálták. A térségben fegyveres konfliktusok és tömeges lakosságmozgás nehezíti a védekezést, közel egymillió ember kényszerült elhagyni otthonát még a járvány kezdete előtt – írja a Straits Times.

Senki sem tudja a betegség valódi méretét

Kate White, az Orvosok Határok Nélkül nemzetközi segélyszervezet kongói sürgősségi orvosi koordinátora szerint jelenleg senki sem látja pontosan a járvány valódi kiterjedését. „Senki sem tudja a betegség valódi méretét vagy azt, hogy pontosan hol terjed a Kongói DK-ban” – fogalmazott június 15-i közleményében.

„Az ituri tartomány legtöbb kezelőközpontja túlterhelt.” White arról is beszélt, hogy sok beteg már a betegség előrehaladott szakaszában érkezik ellátásra, és többségüket korábban nem azonosították kontaktszemélyként, így nem álltak megfigyelés alatt.

Rendkívüli egyeztetést tartanak

A helyzet miatt afrikai vezetők rendkívüli egyeztetést tartanak. Az Afrikai Unió soros elnöke, Évariste Ndayishimiye burundi államfő június 16-ra virtuális csúcstalálkozót hívott össze, hogy támogatást gyűjtsenek az 518 millió dolláros védekezési tervhez, valamint összehangolják a régiós fellépést a további terjedés megakadályozására. A tanácskozáson részt vesz Félix Tshisekedi kongói és Yoweri Museveni ugandai elnök, továbbá António Guterres ENSZ-főtitkár és Tedros Adhanom Ghebreyesus, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója.

A mostani a harmadik legnagyobb ebolajárvány a feljegyzések szerint, és a valaha dokumentált legnagyobb a Bundibugyo-törzs okozta fertőzések közül. A vírus már átterjedt Kelet-Kongó több térségére és Ugandába is, a két ország pedig mobil laboratórium és klinika telepítéséről döntött a közös határ közelében.

Az Oxfam szerint a fertőzés olyan közösségekben terjed, ahol mindössze minden ötödik ember jut tiszta ivóvízhez, ami tovább nehezíti a járvány megfékezését. A szervezet arra figyelmeztet, hogy a hivatalos számoknál jóval több lehet a tényleges eset.

Borzalmasak a körülmények

Mongbwalu bányavárosban, amit a járvány kiindulópontjának tartanak és közel 140 ezer lakosa van, a lakosság csupán negyede fér hozzá megfelelő higiéniai infrastruktúrához. A kontaktkutatás továbbra is az egyik legnagyobb kihívás. A kongói egészségügyi minisztérium június 14-i adatai szerint az azonosított kontaktszemélyek mindössze 63 százalékát figyelik meg, miközben a célérték 95 százalék lenne. Ez jelentősen elmarad a 2018 és 2020 közötti kelet-kongói járvány idején elért aránytól, ami az Oxfam szerint lehetőséget ad arra, hogy a fertőzés észrevétlenül terjedjen a közösségekben.

Maria Van Kerkhove, a WHO járványügyi felkészültségért felelős megbízott igazgatója úgy látja, a földrajzi kiterjedés sem ismert pontosan. „Valójában nem tudjuk, mekkora területet érint a járvány. Ha pontosan látnánk, hol vannak az esetek, jobban fel tudnánk mérni, hány fertőzési láncon keresztül lehet megállítani a terjedést” – mondta.

Elegendő orvos sincs

Az Oxfam szerint az egészségügyi rendszer kapacitása is súlyos korlátot jelent. Az országban ezer lakosra mindössze 0,2 orvos jut, ráadásul a konfliktusok több mint 70 egészségügyi intézményt pusztítottak el. Észak-Kivu tartományban előfordul, hogy a haláleseteket a közösségekben jelentik be még azelőtt, hogy a betegeket hivatalosan ebolásként azonosítanák.

Van Kerkhove szerint a járvány olyan régióban zajlik, ahol fegyveres konfliktusok, lakosságcsere és tartós egészségügyi hiányosságok súlyosbítják a helyzetet. „Vannak területek, amelyeket nem a kormány ellenőriz, így sok mindent nem tudunk irányítani, és ezeknek a közösségeknek az ebolán túlmutató támogatásra van szükségük. Hosszú időbe telik majd, mire sikerül ellenőrzés alá vonni a helyzetet, de ez meg fog történni.”