A WHO legfrissebb tájékoztatása szerint akár 6-9 hónapra is szükség lehet ahhoz, hogy elkészüljön a Kongói Demokratikus Köztársaságban terjedő Bundibugyo-típusú ebola elleni oltóanyag, miközben a fertőzés gyanús eseteinek száma már elérte a hatszázat, a feltételezett haláleseteké pedig a százharminckilencet.

A szervezet vezetője, Tedros Adhanom Ghebreyesus hangsúlyozta, a számok várhatóan emelkedni fognak, mivel a vírus azonosítása időigényes folyamat, ugyanakkor eddig 51 esetet erősítettek meg a Kongói Demokratikus Köztársaságban és kettőt a szomszédos Ugandában.

A WHO vasárnap nemzetközi horderejű közegészségügyi vészhelyzetet hirdetett, ám egyúttal jelezte, hogy a helyzet nem minősül világjárványnak, mivel a kockázat nemzeti és regionális szinten magas, globális szinten azonban alacsony. Tedros kiemelte, a kelet-kongói Ituri tartomány számít a járvány gócpontjának, emellett Észak-Kivu tartományban is regisztráltak eseteket, míg Ugandában a két igazolt fertőzött közül mindketten Kongóból érkeztek, egyikük pedig életét vesztette.

A járvány első ismert áldozata

A járvány első ismert áldozata egy ápolónő volt, aki április 24-én hunyt el Ituri tartomány székhelyén, Buniában, majd holttestét Mongwaluba szállították, ami az egyik olyan aranybányász város, ahol a legtöbb megbetegedést jelentették. A WHO szerint az egészségügyi dolgozók körében is történtek halálesetek, ami különösen aggasztó fejlemény, mivel több helyi intézmény túlterheltté vált, és bár már érkezik védőfelszerelés, sokan továbbra sem rendelkeznek megfelelő védelemmel.

Trish Newport, az Orvosok Határok Nélkül sürgősségi programmenedzsere arról számolt be, hogy az egészségügyi intézmények kétségbeesett helyzetben vannak, és azt közölték velük, hogy „Tele vagyunk gyanús esetekkel, nincs több helyünk”. Hozzátette, hogy „ez jól mutatja, mennyire kaotikus most a helyzet”. A WHO vizsgálja, mióta terjedhet a vírus a térségben, ugyanakkor elsődleges céljuk a fertőzés láncolatának megszakítása – számolt be róla a BBC.

A Bundibugyo-vírus elleni védekezés

A Bundibugyo-vírus elleni védekezést nehezíti, hogy jelenleg nincs jóváhagyott vakcina vagy célzott gyógyszer erre a típusra, noha két lehetséges oltóanyag fejlesztése folyamatban van.

Vasee Moorthy, a WHO tanácsadója elmondta, az egyik jelölt vakcina a jelenleg elérhető, Zaire-típus ellen hatékony oltóanyag megfelelője lehetne, és ezt tartják a legígéretesebb fejlesztési iránynak, ugyanakkor valószínűleg hat-kilenc hónap szükséges, mire alkalmazhatóvá válik.

Egy másik, az AstraZeneca koronavírus elleni oltásához hasonló technológiára épülő vakcina gyártása már zajlik, ám egyelőre nem állnak rendelkezésre állatkísérletes adatok a hatékonyságáról, ezért legkorábban két-három hónap múlva kezdődhetnek klinikai vizsgálatok, ha az előzetes eredmények biztatóak lesznek.

Így terjed a vírus

Az ebola közvetlen testi kontaktus, testnedvek és sérült bőrfelület révén terjed, súlyos vérzést és szervi elégtelenséget okoz, kezdeti tünetei pedig gyakran összetéveszthetők a térségben gyakori maláriával vagy tífusszal, ami késleltetheti a felismerést.

Araali Bagamba buniában élő oktató szerint a lakosság tisztában van a veszéllyel, és azt tapasztalja, hogy az emberek megváltoztatták mindennapi szokásaikat, mivel „az elmúlt három napban senkivel sem fogtam kezet, és ezt látom a lakosság körében is”, hozzátéve, hogy bár a kézfogás korábban mindennapos volt, „a szokás megváltozott”.

A 70-es évek közepe óta küzdenek a vírussal

A Kongói Demokratikus Köztársaság 1976 óta, amikor az ebolát először azonosították az ország területén, már tizenhetedik alkalommal küzd a betegséggel, ám a mostani Bundibugyo-típus több mint egy évtizede nem jelent meg, és korábban csupán két járványt okozott, 2007-ben Ugandában és 2012-ben Kongóban, amikor a fertőzöttek mintegy harmada életét vesztette. Bár ez a típus kevésbé halálos, ritkasága miatt kevesebb eszköz áll rendelkezésre a megfékezésére, miközben Kelet-Kongóban az évek óta tartó fegyveres konfliktus tovább nehezíti az egészségügyi beavatkozásokat.

A WHO reagált azokra az amerikai kritikákra is, amik szerint a szervezet késlekedett a járvány felismerésével, és Tedros úgy fogalmazott, hogy „értékelnünk kell, milyen gyorsan történt a reagálás egy rendkívül összetett környezetben”, utalva arra, hogy a térség biztonsági és egészségügyi kihívásai jelentősen bonyolítják a helyzet kezelését.