A katonai repülés történetében a pilóták túlélésének egyik legfontosabb feltétele mindig az volt, hogy baj esetén gyorsan és hatékonyan elhagyhassák a meghibásodott vagy találatot kapott repülőgépet, azonban a korszerű katapultülések kifejlesztése hosszú évtizedekig tartó mérnöki munka eredménye volt.

A légcsavaros korszakban a viszonylag alacsony sebesség lehetővé tette, hogy a pilóták egyszerűen kiugorjanak ejtőernyővel, a sugárhajtású gépek megjelenése ugyanakkor teljesen új kihívásokat teremtett, mivel a nagy sebességű légáramlat életveszélyessé tette a hagyományos kiugrást.

A 40-es évek végén szolgálatba álló Douglas F3D Skyknight ezért egészen szokatlan megoldással került a haditengerészet kötelékébe, mivel a tervezők a korszakhoz képest fejlett radarrendszer beépítése miatt rendhagyó törzskialakítást alkalmaztak, ami jelentősen befolyásolta a személyzet elhelyezését. A pilóta és a radaroperátor egymás mellett foglalt helyet a széles törzsben, ami kizárta a hagyományos, egymás mögé szerelt katapultülések alkalmazását, ráadásul az egyidejű kilövés túl kockázatos lett volna a szűk tér miatt.

A mérnökök ezért egy fémből készült menekülőcsatornát építettek a kabin mögé, ami a gép hasa felé vezetett, és a két hajtómű között nyílt a külvilágra, így a személyzet szó szerint lecsúszott a repülőgép belsejéből a szabadba.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A rendszer működése során először nyomásmentesítették a kabint, majd az ülések egymás felé fordultak, ezt követően az elsőként távozó hajózó kinyitotta a csatornát fedő panelt, megragadott egy vízszintes rudat, és leereszkedett a nyíláson keresztül, miközben a gép tovább haladt nagy sebességgel. A személyzet ezután a gép hasa alól esett ki, és biztonságos távolságban nyithatta ki az ejtőernyőt, ami a beszámolók szerint még nagy tempónál is működőképes megoldásnak bizonyult.

ASlashGear szerint a Skyknight nem tartozik a legismertebb vadászgépek közé, ugyanakkor fontos mérföldkövet jelent a légi hadviselés történetében, mivel ez a típus hajtotta végre az első éjszakai, sugárhajtású gépek közötti légigyőzelmet. Az amerikai haditengerészet és a tengerészgyalogság a koreai háború idején vetette be a típust, amely rendszeresen az ellenséges területek fölé repült, hogy sötétségben kutassa fel a szovjet gyártmányú MiG vadászgépeket.

Amennyiben a bevetések során a Skyknight találatot kapott vagy műszaki hiba lépett fel, a személyzetnek gyakran ellenséges vonalak mögött kellett alkalmaznia ezt a szokatlan menekülési eljárást.

A modern harci repülőgépekben ma már rakétával működő katapultülések repítik ki a pilótát a kabinból, ami gyors és nagy magasságban is hatékony megoldást kínál, azonban 1948-ban, a Skyknight szolgálatba állásakor ez a technológia még nem állt rendelkezésre a különleges üléselrendezés miatt. Bár a lefelé irányuló menekülés elsőre szokatlannak tűnhet, a rendszer bizonyította létjogosultságát, és a maga idejében innovatív, valamint meglepően hatékony alternatívát kínált a túlélésre.