Egyre több tanár és kutató aggódik amiatt, hogy a diákok túlzott mértékben támaszkodnak ezekre az új eszközökre, miközben valódi gondolkodási képességeik csorbulhatnak. Az Illinois-i Egyetem oktatója, Jocelyn Leitzinger is megszólalt a téma kapcsán. „Nem is saját anekdotikus történeteket találtak ki az életükből,” hanem – ahogy ő látja – „nagyon egyértelmű volt, hogy a ChatGPT úgy döntött, Sally egy gyakori női név” az általa leadott dolgozatokban.

Leitzinger szerint „a diákok körülbelül fele nem megfelelő módon használta a ChatGPT-t az előző szemeszterben, még olyan témáknál is, mint a mesterséges intelligencia etikája, amit ironikusnak és zavarónak nevezett.” Ez az aggodalom nem alaptalan, hiszen egy MIT kutatócsoport nemrégiben egy preprint tanulmányban azt tárta fel, hogy azok a diákok, akik ChatGPT-t használnak esszéíráshoz, kevesebb kritikai gondolkodást mutatnak.

Az MIT kutatói egy kísérletben 54 felnőtt hallgatót három csoportra osztottak. Az egyik csoport ChatGPT-t használt 20 perces esszék írására, a másik csoport keresőmotorokat vett igénybe, míg a harmadik kizárólag a saját agyára támaszkodott. Az agyi aktivitást EEG-eszközökkel mérték, és két tanár értékelte a dolgozatokat, melynek végén az eredmények egyértelműek voltak. „A ChatGPT-t használók minden szinten jelentősen rosszabbul teljesítettek, mint azok, akik csak az agyukat használták,” állt a tanulmányban, amiben azt is megfigyelték, hogy „az agy különböző területei kevésbé kapcsolódtak egymáshoz.”

Hiányzott az élet az írásokból

Érdekesség, hogy a ChatGPT-s csoport több mint 80 százaléka nem tudott idézni semmit a saját maga által „írt” esszéből, míg a másik két csoportnál ez az arány csupán körülbelül 10 százalék volt. A harmadik alkalomtól kezdve a ChatGPT-csoport tagjai inkább csak „másoltak és beillesztettek,” a tanárok pedig „lélek nélküli” esszéknek nevezték a munkákat, melyek „jó nyelvtani szerkezettel rendelkeztek ugyan, hiányzott belőlük a kreativitás, a személyiség és az éleslátás.”

Ugyanakkor a tanulmány vezető szerzője, Nataliya Kosmyna hangsúlyozta, hogy a kutatás eredményeit nem szabad túlzottan leegyszerűsíteni vagy félreértelmezni. „Nem állítjuk, hogy a ChatGPT használata lustábbá vagy butábbá teszi az embereket” Egyúttal kiemelte, hogy a negyedik alkalommal, amikor a kizárólag agyat használó csoport is alkalmazta a ChatGPT-t, az agyi aktivitás szintje még magasabb lett. Ennek alapján úgy véli, „túl korai lenne végleges következtetéseket levonni a kis mintaszám miatt, de szükség van további kutatásokra, hogy miként lehetne az AI-eszközöket tudatosabban, a tanulás segítésére használni.”

Nem minden szakértő ért egyet a tanulmányt kísérő médiacímekkel sem. Ashley Juavinett, a Kaliforniai Egyetem San Diego idegtudósa, aki nem vett részt a kutatásban, „tévesnek és túlzóan leegyszerűsítettnek” tartja a sajtó megállapításait. „Ez a tanulmány nem tartalmaz elég bizonyítékot, sem pedig módszertani szigorúságot ahhoz, hogy bármilyen állítást tegyünk a nagy nyelvi modellek agyra gyakorolt hatásáról” – nyilatkozta az AFP-nek.

Leitzinger tapasztalatai szerint az esszék minősége a ChatGPT megjelenése óta látványosan megváltozott, mivel a helyesírási hibák és az autentikus gondolatok egyaránt ritkábbak lettek, és gyakran még a betűtípust sem változtatják meg a diákok, ha kimásolják az AI által generált szöveget. Ugyanakkor óvatosan hangsúlyozta, hogy empátiával kell közelíteni a diákokhoz, hiszen az oktatási intézmények ellentmondásosan állnak az AI használatához, egyes kurzusokon ösztönzik, máshol tiltják azt.

A mesterséges intelligencia hasznosságát gyakran hasonlítják a számológép bevezetéséhez, ami szintén megkövetelte az oktatók módszereinek átgondolását. Leitzinger azonban aggódik, hogy „a diákoknak nem kell már tudniuk semmit a témáról, mielőtt beírják az esszé kérdését a ChatGPT-be,” ezzel kihagyva a tanulás több fontos lépését.

Egy fiatal brit egyetemista, aki névtelenséget kért, az AFP-nek azt mondta, bár hasznosnak tartja a ChatGPT-t előadások jegyzeteinek összeállításához és ötletgyűjtéshez, az „esszéírásra való használatot nem tartja helyesnek, mert nem ez az egyetem célja.”

A probléma azonban túlmutat a középiskolások és egyetemisták világán. A tudományos folyóiratok és a könyvkiadók is nehezen birkóznak meg az AI által generált anyagok tömegével. Egy startup például évente 8 000 AI-írású könyv megjelentetését tervezi – írja a France24. „Az írás a gondolkodás, a gondolkodás az írás” – tette fel a kérdést Leitzinger, aki szerint ha ezt a folyamatot megszüntetjük, akkor mit jelent ez a gondolkodásra nézve.