Miután a mobiltelefonok bevezettek minket az SMS és az MMS világába, az iPhone sikerének apropóján megjelentek a techvállalatok érintőképernyős eszközei, amiket okostelefonoknak kereszteltek.

Az érintőképernyő-alapú operációs rendszerek, mint például az iOS és az Android bevezetésével új dimenziók kapui nyíltak meg a fejlesztők és a felhasználók előtt, hiszen nemcsak hívásra és üzenetküldésre alkalmas eszközök kerültek a kezeik ügyébe, hanem komplett számítógépek, amelyek az interneten keresztül folyamatosan frissültek.

Miközben olyan sikertermékeket dobtak piacra, mint például a Galaxy-széria, az olcsó és megbízható Xiaomi-mobilok, a prémium kategóriát képviselő iPhone-ok, vagy éppen az összecsukható, tablethez hasonlító készülékek, voltak gyenge próbálkozások is, amelyekkel bár a piac megreformálását célozták meg, végül az innovatív megoldások csúfos kudarcot vallottak.

LG Wing

Rengeteg technológiai újítás a fogyasztók igényeire adott válaszként jött létre – és akkor itt van az LG Wing, amit senki sem kért, mégis megkaptuk. Míg az elmúlt évek során a vállalatok többsége azon fáradozott, hogy nagyobb területtel rendelkező, ugyanakkor zsebben kényelmesen elférő képernyőket fejlesszen, az LG úgy döntött, hogy ehelyett egy teljesn új formavilágot alkot meg.

A használhatóság szempontjából egyébként kiváló okostelefont korának legerősebb specifikációjával látták el, forgatható, ormótlan második kijelzője viszont gyakorlatilag alkalmatlanná tette a mindennapi használatra.

Samsung Galaxy Beam

Senki sem kérdőjelezi meg a Samsung létjogosultságát, hiszen minden idők legnépszerűbb mobilgyártójáról van szó, ám a Galaxy Beam-mel igencsak mellélőttek.

Mivel a DLP-projektorok a 2010-es évek eljén rohamos fejlődésnek indultak, a Samsung elhatározta, hogy beépíti a technológiát a mobiltelefonokba is. A „kétéltű” mobil rengeteg energiát emésztett fel, az üzemideje gyakorlatilag csak percekben volt mérhető, ha használták a projektor funkcióját, nem mellesleg megfizethetetlen áron kínálták, így nem véletlen, hogy sosem vált igazi zászlóshajóvá.

Samsung Galaxy S4 Zoom

Habár az első iPhone-ok is tudtak fényképet készíteni, a digitális kamerák minőségét még jó ideig nem tudták felülmúlni az okostelefonok, ezért a Samsung előállt a Galaxy S4 Zoom modellel, amellyel meg szerették volna változtatni a piaci helyzetet.

Mivel a dél-koreai gyártó óriási szakértelemmel rendelkezett mind a fényképezőgépek és kamerák, mind a mobiltelefonok technológiája terén, ezért úgy gondolták, egyesítik a kettőt. A Galaxy S4 Zoom azonban kudarcot vallott, nemcsak hogy pocsék fotókat készített, de még okostelefonként sem állta meg a helyét, így kukázták a projektet.

YotaPhone

Amikor a csúcstechnológiára gondolunk, nem mindig Oroszország jut először az eszünkbe, márpedig a szentpétervári központú Yota telekommunikációs cég 2012-ben rövid időre ugyan, de beszállt a bizniszbe a YotaPhone névre keresztelt mobiljával.

Egy kétképernyős telefonnal áldották meg a világot az orosz tervezők – az elülső kijelző egy tipikus LCD panel volt, míg a hátsó monokróm e-ink képernyőként működött, pontosan úgy, mint például a Kindle eszközei. Mindez papíron szépen hangzott, ám gyakorlatban felejthetőnek bizonyult a produktum.

Palm 2018

A palmtopként ismeretes eszközök irrelevánssá váltak, amint az okostelefonok a 2010-es évek elejétől kezdődően ellepték a piacot, ám 2018-ban úgy gondolták, érdemes lenne feltámasztani a brandet, ezért kifejlesztették az első Android-alapú Palm-gépet, amit a középkategóriás készülékek elfogadható árú kihívójaként hirdettek meg, 350 dollárért.

Sajnos a márkanéven kívül mást nem tudtak hozzáadni érdemileg a kütyühöz, hiszen egy olyan problémát oldottak meg vele, ami eleve nem is létezett, mivel már senkinek sem volt szüksége hordozható zsebszámítógépekre, főleg nem egy ennyire parányi méretűre.

Motorola Flipout

A Motorola 2010-ben mutatta be egyedi kihajtható készülékét, a Flipoutot, ami akkortájt korszakalkotó innovációnak számított, hiszen senki sem tudta még, pontosan milyen irányt vehet a mobiltelefonok formavilága.

Míg bizonyos techcégek, mint például az Apple, főként az érintőképernyőkre összpontosítottak, és minden erőforrásukat a touchscreen-technológiába fektették, mások ragaszkodtak a fizikai billentyűzethez, és újszerű módszereket próbáltak keresni, hogy beépítsék őket az új modellekbe.

A Motorola is ezt tette, az Android 2.1-es operációs rendszerrel futó készülék bár specifikációk tekintetében a riválisok előtt járt, furcsa dizájnja nem nyerte el a nagyérdemű tetszését, ezért rövid időn belül be is szüntették a forgalmazását.

LG DoublePlay

Kitaláltak már kifordítható képernyőket, kétoldalas és kihajtható kijelzőket, nemrégiben pedig átlátszó képernyők kifejleszteséré is sor került, ezekben az innovációkban pedig sokáig élen járt az LG, amely tavaly jelentette be, hogy örökre abbahagyja az okostelefonok gyártását.

A DoublePlay éppen egy ilyen készülék volt, amely első ránézésre átlagos mobilnak tűnt, ám rendelkezett egy kisebb, másodlagos panellel is, amelyre osztott billentyűzetet szereltek, így inkább hasonlított egy Nintendo DS-re hajazó játékkonzolra. Bár rengeteg exkluzív alkalmazással látták el, pocsék eladási eredményeket produkált, ezért rövid időn belül leállították a gyártását.

Motorola Backflip

Az Android nyílt forráskódú jellegének köszönhetően a gyártók szabadon fejleszthették a telefonokat, és saját ízlésükre szabhatták az operációs rendszert. Szintén szabadon felfedezhették a beállítások és hardverelrendezések diverzitását, a Motorola pedig ebben 2010-ben élen járt, és ennek apropóján be is mutatták a Backflipet.

A fizikai billentyűzetek tizenkét évvel ezelőtt még divatosnak számítottak, és igyekeztek megtartani őket a keretbe történő legkülönfélébb integrációval és elhelyezéssel; a Motorola mérnökei mindezt zsanéros mechanzimussal oldották meg.

Hogy miért is gondoljuk úgy, hogy ez bizarr ötlet volt? Nos azért, mert valamiért azt hitték, hogy ha a hátlapra helyezik a billentyűzetet, azzal kényelmesebbé varázsolhatják a használatát, a valóságban azonban azt érték el, hogy idegesítően állandóan ki-be kellett csukogatni az okostelefont, így elveszítette mobil jellegét.

Kyocera Echo

Óriási népszerűségnek örvendenek manapság a Z Flip3-hoz hasonló, kagylószerűen összehajtható mobiltelefonok, melyek köztudottan a 2005-ös Motorola RAZR modell sikerén felbuzdulva készültek el.

Miközben úgy tűnhet, hogy a Samsung volt az első, aki megpróbálta kifejleszteni a kihajtható, egyben érintőképernyővel felszerelt csúcsmobilt, a valóságban nem más, mint a Kyocera igyekezett beelőzni a techóriásokat.

Bár a telefont ugyanúgy lehetett használni, mint bármelyik másik, eltolt képernyővel rendelkező androidos okoseszközt, a Kyocera Echónak volt egy óriási hibája: a hatalmas fekete sáv, amely végigfutott a kijelzőpáron. Ha a Kyocera nem úgy reklámozta volna a készüléket, mint minden idők legfuturisztikusbb élményét kínáló eszközét, talán többet vásároltak volna a modellből.

Sony Ericsson Xperia Play

Az eredeti Nintendo Game and Watch kéziszámítógépektől kezdve a Sony PSP-ig a hordozható videójáték-konzolok régóta szerves részét képezik a gaming piacnak, nem beszélve a Switchről, ami hónapok óta vezeti az eladási ranglistákat.

Ezért nem meglepő, hogy a techcégek megpróbálták ötvözni a konzolokat az okostelefonokkal, és az sem számít döbbenetes ténynek, hogy éppen a Sony bizonyult e technológia éllovasának.

Az eredetileg PlayStation Phone néven bemutatott, később Xperia Play-ként piacra dobott mobiltelefon talán minden idők legfurcsább dizájnjával felruházott hordozható okoseszköze volt. Azon túl, hogy szinte ugyanúgy nézett ki, mint a PSP, megjelenéskor csak néhány game-et adtak ki rá, és mivel sem a játékfejlesztők, sem az androidos appok készítői nem láttak benne potenciált, még a létezését is hamar elfelejtették.