Az amerikai olajfinomítók dúskálnak a pénzben, de a befektetők nem igazán jönnek
Dübörög az amerikai olajbiznisz, árad a pénz, de a befektetők nem igazán rohannak, hogy részvényeket vásároljanak – pedig egy elemző szerint épp itt lenne az ideje.
Fotó: Twenty20
A profitboom egy vezető energetikai szakértő szerint akár egészen az évtized végéig kitarthat, ehhez pedig hozzájárul egy nem éppen könnyedén orvosolható dolog is: az a bizonyos brutális felár, amit Európának kell majd megfizetnie a földgázért cserébe, miután az EU most eszmélt fel, hogy nem kellett volna abszolút függővé tenni a blokkot az orosz gáztól és olajtól.
A földgáz azért is kifejezetten fontos, sőt, létfontosságú, mert hatalmas szerepet játszik a benzin, valamint egyéb üzemanyagok előállításában, szállítása azonban okozhat még némi fejfájást a blokknak. A finomítók jelentősen megnövelték kapacitásukat, az elmúlt évben pedig az amerikai földgáz ára megduplázódott, ehhez képest azonban a holland földgáz ötszörösére drágult.
Ez pedig abból a szempontból érdekes, hogy egészen eddig, vagyis a háborúig nem igazán volt világkereskedelme a földgáznak, most azonban minden korábbinál nagyobb szerepet kapott, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a szállításhoz ki kell építeni a rendszert: olyan csővezetékeket kell építeni, melyek képesek cseppfolyósítani a gázt a szállításhoz, ez azonban nem megy karikacsapásra, akár évekbe is telhet a rendszer kialakítása.
Itt pedig meg is érkeztünk az alapvető problémához: a háború kezdetéig Oroszország biztosította Európa kőolajának több mint 25 százalékát, aztán elzárták a csapot. A kőolaj alapvetően pótolható, a veszteség pedig relatíve könnyedén kezelhető, hiszen az olajat hordókban szállítják, ezért rendkívül könnyű eljuttatni A-ból B-be.
Nem úgy, mint a földgázt: Oroszország az európai földgáz közel 40 százalékát biztosította, ez a kiesés pedig már egyáltalán nem olyan könnyedén orvosolható, mint az olaj esetében. A kereslet pedig már most is bőven meghaladja a kínálatot, kezdve a koronavírus-járvány időszakával, amikor senki sem volt az utakon, a finomítók veszteségesek voltak, sokan pedig csökkentették kapacitásukat annak érdekében, hogy némi pénzt takaríthassanak meg.
(Barrons)
