Az Egyesült Államok elnökét szállító Air Force One fedélzetén csaknem kétszer annyi elektromos kábel található, mint egy hagyományos Boeing 747-esben, mivel a repülőgép fejlett kommunikációs és védelmi rendszerei rendkívül összetett infrastruktúrát igényelnek.

A jelenleg szolgálatban álló két Boeing 747-200B, katonai jelöléssel VC-25A, 1990 óta teljesít szolgálatot, üzemeltetésüket pedig a Fehér Ház Katonai Hivatalához tartozó Presidential Airlift Group végzi.

Hatalmas a belső tér

A gépek belső tere mintegy 4000 négyzetméternyi alapterületet kínál három szinten elosztva, ahol a tágas irodahelyiségek, fürdőszobák, egy kisebb edzőterem, tárgyaló, korszerű sürgősségi egészségügyi részleg és két teljesen felszerelt konyha is helyet kapott. Emellett a fedélzeten működik egy kiemelkedően fejlett kommunikációs központ, amely telefonok tucatjaival, televíziókkal, többfrekvenciás rádiókkal, számítógépekkel és adatgyűjtő berendezésekkel biztosítja, hogy az elnök a világ bármely pontjáról kapcsolatban maradhasson a kormányzati és katonai vezetéssel.

Ez a technológiai háttér magyarázza, hogy a gép falai, padlózata és mennyezete mögött összesen 238 mérföldnyi kábel fut, ami nagyjából kétszerese annak a mennyiségnek, amely egy átlagos jumbo jetben található. A közeljövőben szolgálatba álló új VC-25B repülőgépek esetében ez a kábelhossz már eléri a 250 mérföldet, ami tovább növeli a fedélzeti rendszerek komplexitását.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A vezetékezés azonban nem csupán mennyiségében különleges, hanem kialakításában is, mivel minden egyes kábelt vastag árnyékolással láttak el, hogy ellenálljon az elektromágneses impulzusoknak és akár egy nukleáris támadás következményeinek is. Az elnöki repülőgép lényegében egy hatalmas, repülő Faraday-kalitkaként működik, amely folyamatos burkolatot képez az érzékeny elektronikai rendszerek körül, így megóvja azokat az elektromágneses impulzus romboló hatásától. A konstrukció ráadásul kétszintű védelmet alkalmaz, mert ha a külső árnyékolás megsérülne, a belső rendszerek saját, külön védőburkolatot kapnak.

A Slash Gear szerint a jelenlegi Air Force One négy darab General Electric CF6-80C2B1 sugárhajtóművel repül, amelyek egyenként 56 700 font tolóerőt biztosítanak, miközben a közel 71 méter hosszú és 19 méter magas gép szárnyfesztávolsága megközelíti a 60 métert.

A 747-200B maximális sebessége eléri az óránkénti 630 mérföldet, hatótávolsága pedig mintegy 7800 mérföld, ami lehetővé teszi a hosszú távú, leszállás nélküli repüléseket. Az üzemeltetéshez harmincfős személyzet szükséges, a fedélzeten pedig legfeljebb 71 utas tartózkodhat.

A fedélzeti elektronika és a védelmi rendszerek

Bár a fedélzeti elektronika és a védelmi rendszerek pontos részletei titkosak, az amerikai légierő katonai repülőgépként kezeli az Air Force One-t, mivel azt légi támadások kivédésére tervezték.

A gép elektronikai ellenintézkedésekkel képes zavarni az ellenséges radarokat, emellett infravörös irányítású rakéták ellen vakító rendszereket alkalmaz, valamint hőcsapdákat és szóróanyagokat is bevethet a beérkező lövedékek eltérítésére. Egy hagyományos utasszállítónak ilyen fenyegetésekkel nem kell számolnia, ezért nincs szüksége az elnöki repülőgéphez hasonló mértékű és védettségű kábelezésre.

Minden 1943-ban kezdődött

Az amerikai elnökök repülésének története 1943-ig nyúlik vissza, amikor Franklin D. Roosevelt hivatalban lévő elnökként elsőként szállt repülőgépre, és a Dixie Clipper nevű Boeing 314-es fedélzetén 5500 mérföldet tett meg az Atlanti-óceán felett Winston Churchill brit miniszterelnökkel való találkozója érdekében.

Az Air Force One elnevezés 1953-ban, Dwight D. Eisenhower elnöksége idején jelent meg, kezdetben csupán becenévként, majd 1962-ben vált hivatalos hívójellé, amikor John F. Kennedy már kifejezetten elnöki használatra épített Boeing 707-essel utazott.