Afgán nők: Mindent elvesztettünk, ez olyan, mint a világvége
Hajdari Marina újra átéli gyermekkori emlékeit. Visszarepült 1997-be, amikor a tálibok először kormányozták Afganisztánt.
Abban az időben félelmetes dalok hallatszottak az utcákon keringő tálib teherautókra szerelt hangszórókból, s amint meghallották őket, az emberek visszavonultak otthonukba. Marina egyszer a bazár felé tartott, már messze otthonától, amikor a semmiből megjelent egy tálib harcos, és ostorral arcon ütötte, mert nem viselt burkát. Ekkor 12 éves volt.
Ma 37 éves, és fejcsóválva nézi, hogy fiatalabb unokatestvérei életükben először próbálnak burkát viselni. A tálibok alig egy hete tértek vissza, a lányok pedig már a kék műanyagszerű anyagból készült ruhadarabbal küszködnek. Szemük először látja a fátyol mögötti világot. Marina sógornője három héttel ezelőtt vásárolt egy burkát, feltételezve, hogy a fegyveresek hamarosan megérkeznek a városba.
„Ez a dolog valószínűleg a leglátványosabb jele annak, hogy ismét hatalmon vannak. A valóságban a burka a legkisebb problémánk” – mondta Marina egy német lapnak adott telefonos interjúban. Az Index.hr szerint a német újságírók nem árulták el, melyik városból beszél.
Marina biztos abban, hogy az afgán nőknek hamarosan sokkal rosszabb dolgokkal kell megküzdeniük. Az amerikai afganisztáni invázió után a Nyugat a nők jogainak megerősítésére törekedett az országban azzal, hogy számos programot hozott létre városokban és vidéken, ez pedig sok nőre nagy hatással volt.
Ezen felbuzdulva egyre több jogot kezdtek követelni a családon belül, követelve, hogy meghallgassák, műveljék, alkalmazzák őket és jogosultak legyenek a politikában való részvételre.
De szó szerint nem voltak olyan programok, amelyek a férfiakat a nők jogainak fontosságára tanítanák. A férfiak gyakran csak egy választ tudnak egy új kérésre – az erőszakot. Azok a nők, akik bejelentették az őket ért bántalmazást a rendőrségen, csak még több azonos hozzáállású és új erőszakos férfival találtak szemben magukat.
Azok a jogok, amelyeket az afgán nők a közelmúltig élveztek, a sportban való részvételtől a tanulmányok megválasztásáig, nagy áldozatokkal és bátor aktivisták segítségével valósultak meg, akik életüket kockáztatták a nagyobb szabadságért. Az afgán nők pedig pontosan tudják ezt, és azt is tudják, hogy most mi forog kockán.
Ítéletnap
A tálibok Kabul hatalomátvétele és az ország ellenőrzésének tényleges visszafoglalása pusztító csapást jelent a nők jogaira.
Nem hisz a tálibok ígéreteiben, miszerint tiszteletben tartják a nők jogait „az iszlám jogon belül”. Néhány televíziós riporternek már azt mondták, hogy ne jöjjenek vissza dolgozni, a tálibok pedig diáklányokat is hazaküldtek Heratba, és azt mondták nekik, hogy ne térjenek vissza az egyetemre.
Most pedig attól tartanak, hogy csak idő kérdése, hogy a lányokat eltiltsák az iskolától. „Csak arra várnak, hogy megszilárdítsák hatalmukat” – mondta. Csak arról van meggyőződve, hogy többé nem lesz nyilvános verés vagy nők megkövezése. Hallotta, hogy a tálib harcosok aktivistákat keresnek, köztük őt is.