Száműzött afgán focista: Afganisztánban nincs jövője a hozzám hasonló nőknek

Amikor legutóbb a tálibok irányították Afganisztánt, a nők nem sportolhattak, nem dolgozhattak az otthonukon kívül, és a nyilvánosság előtt tetőtől talpig be kellett takarniuk magukat. Soron kívül Illegális gyógyszerszállítmányt kapcsoltak le Békésben

Basir 2010-ben csatlakozott egy alakulóban lévő nemzeti futballcsapathoz, amely egy romos stadionban edzett, és elkezdett külföldi tornákon részt venni. A róla készült képeken Basir fociruhában, gyakran fedetlen fejjel, mosolyogva és csapattársait átkarolva látható.

Most a tálibok visszatértek, a nemzeti futballválogatottat megszüntették. A jelenlegi játékosok és a személyzet nagy részét egy ausztrál katonai repülőgép fedélzetén evakuálták. A csapat egy korábbi kapitánya arra szólította fel a még Afganisztánban tartózkodó játékosokat, hogy égessék el a sportfelszerelésüket és töröljék a közösségi média fiókjaikat, hogy elkerüljék a tálib megtorlást – írja a Reuters.

A 25 éves Basir néhány éve abbahagyta a nemzeti csapatban való játékot, és azóta egy női klubcsapatot vezet. Emellett építőmérnökként is dolgozott.

Elmondta, hogy amikor a tálibok augusztus 15-én átvették az irányítást a főváros, Kabul felett, napokig nem ment ki a szabadba. Amikor mégis kimerészkedett, burkát viselt, amely eltakarta az arcát és a testét. Amellett, hogy a női labdarúgás most már szóba sem jöhet, Basir elmondta, hogy munkahelyét is fel kell adnia.

A tálibok egyes helyeken azt mondták a nőknek, hogy csak férfi kísérővel mehetnek el, ami Basir szerint azt jelentené, hogy minden alkalommal, amikor munkába megy, az apját vagy a testvérét is magával kell vinnie.

Úgy döntött, hogy megpróbál elmenni, törékeny szüleivel együtt. Három egymást követő napon át sikertelenül próbált átjutni a kabuli repülőtér előtt tömörülő embertömegeken. Leírta, hogy tálib harcosok lövöldöztek és botokkal verték az embereket.

Amikor beszélt a tálibok képviselőivel, azt mondta, hogy azt mondták neki:

Basir kifejtette, hogy ő és családja már feladta a reményt, hogy sikerülni fog, amikor meghallották, hogy a francia nagykövetség buszokat szervezett az evakuálásra jogosultakért, és a repülőtérre szállította őket. Ő és a szülei el tudtak jutni a repülőtérre, és ki tudtak repülni.

Most a karanténban vannak a Párizstól mintegy 450 km-re nyugatra fekvő befogadóközpontban. Elmondása szerint reméli, hogy végül építőmérnökként dolgozhat majd új otthonában, de egyelőre úgy érezte, hogy a bizonytalanságban van.