Mutatjuk, melyik volt a történelem 10 legsúlyosabb járványa
Nem túlzás állítani, hogy a 2020-as évre még hosszú időn át, generációkon keresztül emlékezni fognak, elsősorban negatívum miatt, a koronavírus-járvány miatt.
Nem túlzás állítani, hogy a 2020-as évre még hosszú időn át, generációkon keresztül emlékezni fognak, elsősorban negatívum miatt, a koronavírus-járvány miatt.
Az idei évünket szinte teljes egészében meghatározta a jelenlegi ismereteink szerint decemberben, a kínai Hupej tartományban található Vuhan városában kitörő járvány, amely kezdetben csak Kínát érintette, de meglehetősen gyorsan átterjedt a többi ázsiai országra, majd Európára és Észak-Amerikára is.
Cikkünk írásának pillanatában több, mint 32.6 millió ember fertőződött már meg a SARS-CoV-2 vírussal, akik közül 989 ezer ember nem élte túl a vírus szövődményeit. A vírus elsősorban az idősekre és a krónikus betegekre veszélyes, ám nem példa nélkül, hogy fiatal és egészséges emberek estek a vírus áldozatául.
A fertőzöttségének a lehető legkülönfélébb tünetei lehetnek, a legjellemzőbb a szárazköhögés, a láz, a szaglás és ízlés elvesztés, az extrém fáradékonyság és az izomfájdalmak, de ezt már mindannyian megtanultuk. Történelmi viszonylatban is jelentős járvánnyal nézzük szembe, ám messze nem a legsúlyosabbal.
Érdekes belegondolni, hogy bő egy évtizeddel ezelőtt, még a H1N1-járvánnyal küzdött az emberiség, ami azóta feledésbe merült. A H1N1-járvány körülbelül 700 millió és 1.4 milliárd közötti embert fertőzött meg, és nagyjából 300 ezer ember életét is követelhette, mégis az emberiség nagy része már meg is feledkezett róla.
A cikkünkben összegyűjtöttük a történelem 10 legsúlyosabb járványát, ami egyes esetekben a történelem alakulását is teljesen megváltoztatta. A listára nem került be, viszont mindenképpen megemlítendő a HIV/AIDS-járvány, amely továbbra is pusztít a világban, minden évben több tízezer ember halálát okozva, elsősorban Afrikában.
Encephalitis lethargica – járványos agyvelőgyulladás (1915-1926)
Ez a betegség szerencsére már meglehetősen ritkán fordul elő, viszont a 20. század elején meglehetősen nagy problémát okozott. A járványszerű agyvelőgyulladás a betegeit egyfajta katatón állapotba helyezte, akiknek az alapvető dolgok, mint a beszéd is hatalmas nehézséget okozott.
Nagyon sok a kérdőjel a betegség kialakulása kapcsán, több orvos az influenzavírus egyik súlyos mellékszálát vélték felfedezni benne. A tünetek is kezdetben influenza-szerűek: magas láz, torokfájás, fejfájás, szédülés. Később jelentkeztek a neurológiai tünetek, mint az izomfájdalmak, a kognitív képességek beszűkülése, majd később parkinson-szerű tünetek is megjelentek.
A betegségben elhunytak agyának felboncolását követően jöttek rá, hogy a fertőzés nagyon súlyos agykárosodást, például ödémás agyat és az agytörzs vörös elszíneződését mutatta. A betegség olyan szintű fáradtságot, majd gyengeséget okozott, hogy utólag úgy határozzák meg sokan, hogy „zombiszerű” állapotba kerültek a betegek.
Az encephalitis lethargica Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Közép-Amerikában és Indiában is végigsöpört, egyes becslések szerint 5 millió embert fertőzhetett meg, akik közül másfél millióan közvetlenül, vagy hosszabb távon életüket vesztették.
1957-es ázsiai influenzajárvány
A szezonális influenza minden évben nagy kellemetlenséget okoz, a WHO becslései szerint minden évben 290 000 – 650 000 ember leli halálát egy-egy influenzaszezonban. Előfordulnak azonban olyan influenzatörzsek, amelyek a fertőzőképességük vagy a halálozási rátájuk miatt kiemelkednek a többi közül.
Ilyen volt a Kína délnyugati részén található Kujcsou tartományban, 1957 februárjában kitört influenza-járvány is, mely villámgyorsan söpört végig a világon. Á járványt a H2N2 nevet viselő vírustörzs okozta, mely az emberi influenza és egy feltehetően libáktól eredő madárinfluenza hibridje volt.
Ez a vírus is több hullámban támadt, és a világ minden pontjára elért, Indiában például több, mint 1 millió embert fertőzött meg. A halálos áldozatok száma is kiváltképpen magas volt, ugyanis bár pontos adatok erre vonatkozóan nincsenek, de hozzávetőleg 1 és 4 millió közötti ember esett a vírus áldozatául.
Végül egy Maurice Hilleman által kifejlesztett vakcinával sikerült a pandémiát megfékezni, de orvosok szerint 1968-ig továbbra is terjedt a H2N2, míg nem egy mutáció következtében H3N2-vé nem vált, ami az 1968-as Hongkongi-járványt okozta, amelyben szintén nagyjából 1 millió ember vesztette életét.
Cocoliztli (1520, 1545, 1576, 1736, 1813)
A listánk egyik legrejtélyesebb tagja, ugyanis a történész és az orvosok továbbra sem tudják pontosan megmondani a vírus eredetét, sem azt, hogy pontosan mi okozhatta ezt a rendkívül súlyos járványt. Ugyan a 16. századtól kezdve történtek nagyobb kitörések, de egyes történészek azt feltételezik, hogy a Cocoliztli szerepet játszhatott a klasszikus maja civilzáció összeomlásában is.
A betegségnek rendkívüli szenvedéssel járó tünetei voltak, magas láz, súlyos fejfájás, szédülés, fekete nyelv, sötét vizelet, súlyos hastáji és mellkasi fájdalmak, valamint a szem, orr és száj folyamatos vérzése. Aki elkapta ezt a betegséget, általában már 3-4 napon belül halott volt, ráadásul nagyon gyorsan is terjedt.
Az okozó vírusról és a konkrét okokról nem sokat tudni, területileg elsősorban a mai Mexikó területén lévő birodalmak és civilizációk körében volt domináns, egy időben a gyarmatosítók megérkezésével. Újabb kutatások azt feltételezik, hogy a szalmonellának némi köze lehetett az alapbetegséghez, valamint a vírusos vérzéses láznak is.
A járvány terjedéséhez hozzájárult, hogy akkoriban súlyos aszályok sújtották a területet. Nem tudni egészen pontosan, mennyi lehet a halálos áldozatok száma, de nagyjából 5-15 millió ember veszthette életét a betegségben, ami az akkoriban Mexikó területén élő lakosság 80%-át tehette ki.
1772-es perzsa bubópestis járvány
A listánkon először, de nem utoljára fordul elő, hogy a pestis okoz nagyobb felfordulást. 1772-ben a Perzsa Birodalom területén tört ki egy bubópestis-járvány, melynek eredete ugyan szintén nem teljesen tisztázott, de a jelenlegi tudás szerint a mai Bagdadból indulhatott ki.
Ez a járvány főként a Perzsa-öbölben söpört végig, viszont elért a mai India területére is 1773-ra. A Perzsa-járványban hozzávetőleg 2 millió ember veszthette életét, amely akkoriban rendkívül megbénította a birodalom életét.
A járvány érdekessége, hogy a történelem során először, karantén-intézkedéseket vetettek ki a betegség terjedésének megfékezése érdekében, melyek végezetül beváltak. Az intézkedések hatására végül 1773-ra sikerült véget vetni a járványnak.
Harmadik kolerajárvány (1846-60)
Azoknak a szerencsétlen fertőzötteknek, akik ennek a kolerajárványnak az áldozataivá válták, pokoli utolsó napokat kellett végigszenvedniük. A betegség legfőbb tünetei az extrém hasmenés és hányás, amelynek következtében végül kiszáradásban hunytak el az áldozatok.
A harmadik kolerajárvány Indiából indult ki, és gyorsan végigsöpört az egész világon. Kiváltképpen súlyos járványkitörést okozott Oroszországban, ahol csak egy millió fő hunyt el a fertőzés következtében, de globális mértékben is több millióra tehető az áldozatok száma.
Annyi pozitívuma lett ennek a súlyos kitörésnek, hogy nagy nehezen megtalálták a kolera okozóját: a szennyezett víz miatt lett kolerás annyi ember. Ennek hatására megkezdték a gyakori víztisztítást, mely végül apránként véget vetett a kolerajárványnak, és enyhítette a későbbi kitörések mértékét.
Justinianus-járvány (541-542)
Ez a bubópestis-járvány gyakorlatilag a történelem alakulását változtatta meg. A Bizánci Birodalomban, és azon belül is Konstantinápolyban okozta a legtöbb fertőzést a kórokozó, történetírók is úgy írták le a helyzetet akkoriban, hogy „borzalmas dögvész pusztít”.
541 ősze és 542 tavasza között nagyjából 200 000 fő hunyt el a járványban, azonban ez a szám az akkori bizánci lakosság 40 százalékának felel meg. A járvány tetőpontján naponta 10 000 fertőzöttet számláltak, és új történelmi kutatások szerint ha a globális képet nézzük, 25-100 millió ember is elhunyhatott az első nagyobb skálájú bubópestis-járványban.
Hosszabb távon gyakorlatilag térdre kényszerítette a Bizánci Birodalmat, mivel olyan súlyos volt a vírus halálozási rátája, hogy végül híján maradtak a munkaképes és katonának való emberekből. Még maga I. Justinianus császár is megfertőződött, viszont túlélte a betegséget.
Tifusz-járvány (1917-1919)
Az első világháború már önmagában is a történelem egyik legsötétebb pontja és egyben legszörnyűbb eseménye, mivel annak következményei megteremtették a második világháború feltételeit. A harcmezőn bekövetkezett öldöklésen túl viszont a betegségek sem okoztak kisebb problémát.
A Tifuszt főként a fronton harcoló katonák körében érzékelték, tünetei főként az elviselhetetlen izomfájdalom, magas láz és delírium voltak. Arra is rájöttek, hogy a tetvek okozzák elsősorban a betegséget, így a nyugati frontokon úgynevezett „tetvetlenítő-állomások” hoztak létre, megelőzve ezzel a bajt.
A keleti fronton harcolók azonban nem voltak ilyen szerencsések, egyes becslések szerint 25-30 millió ember is megfertőződhetett szovjet területeken. A tifusz végül három millió ember halálát okozta Oroszországban, de Lengyelországban és Romániában ez a szám még magasabb lehet.
1520-as himlőjárvány
A másik olyan járvány, amelyre azt lehet mondani, hogy megváltoztatta a történelem fogaskerekeinek irányát. Az 1520-as hímlőjárvány elsősorban az amerikai kontinensen tört ki, amelyet a spanyol konkvisztádorok hurcoltak be.
Mivel az új világ lakosai számára ismeretlen volt a betegség, ezért különösen súlyos hatással járt a himlőjárvány kitörése. Egyes szakértők úgy becsülik, hogy a régi világból behozott betegségek a kontinens őslakosainak 90-95%-ával is végeztek, melyekből oroszlánrészt vállalt a himlő is.
A súlyos kiütésekkel járó betegség futótűzként terjedt az őslakosok körében, és Tenocstitlánban okozta a legnagyobb pusztítást, ahol még az uralkodó és áldozatul esett. Egyes történészek szerint a végül 5-8 millió ember halálát okozó himlőjárvány nagymértékben hozzájárult végül az Azték Birodalom bukásához.
Fekete Halál (1346-1353)
Minden bizonnyal mindenki hallott már a 14. századi bubópestis-járványról, amelyet a történelem legnagyobb járványának tartanak számon. A „Fekete Halálként” ismert betegség az egész világon végigsöpört, ám Európában tombolt a leginkább.
Szinte majdnem biztos, hogy a bubópestis eredetileg patkányokról terjedt át emberre, és a kor szegényes higiéniai körülményei miatt könnyed terjedésnek tudott indulni. Egyes feltételezések szerint az akkori Kínából érkezett Európába a fertőzés, méghozzá a Selyemúton végighaladó itáliai kereskedő hajók révén.
A Fekete Halál hozzávetőlegesen 75-200 millió embert ölhetett meg, amely Európa akkori lakosságának a 30-60 százaléka volt. A betegség olyan szinten pusztító volt, hogy egyes területek szinte teljesen elnéptelenedtek, a kontinens gazdasági és politikai állapotait teljesen a feje tetejére állította a helyzet.
Az 1346-1353 között tartó kitörés olyan súlyos volt, hogy a temetők megteltek, és az utcákon tucatjával hevertek a holttestek, és aki elkapta, általában egy nap alatt belehalt a betegségbe. Bár a Fekete Halál volt a legsúlyosabb, Európának több pestisjárvánnyal kellett megküzdenie az évszázadok alatt, például a Nagy Londoni Pestisjárvánnyal, melyben 100 000 ember vesztette életét.
Spanyolnátha (1918-1920)
A 20. század eleje nagyon terhelt időszaka volt az emberiségnek, kiindulva a két világháborúból. Ha ez nem lett volna elég, akkor a történelem legnagyobb influenza-járványa is végigsöpört, méghozzá 1918 és 1920 között, közvetlen az első világháború után.
A spanyolnátha kitörésének körülményeit nem sikerült megállapítani, egyesek szerint madárinfluenza terjedt át ebben az esetben emberekre, a szakértők egy része viszont abban egyetért, hogy a struktúrája alapján egy súlyos H1N1 törzs okozhatta a bajt.
A spanyolnátha három hullámban támadt az emberiségre, 1918 tavaszán még egy relatíve enyhe hullám volt tapasztalható, viszont 1918 őszén és 1919 tavaszán brutális pusztítást végzett. A fertőzési és halálozási számok jóformán felbecsülhetetlenek, de hozzávetőlegesen globálisan 500 millió embert fertőzött meg, akik közül 50-100 millió ember hunyt el.
Nem volt olyan terület a földön, ahova ne tette volna be a lábát a vírus. A betegségnek két különlegessége is volt: egyrészt a nagyon gyors lefutás, mely hirtelen felszökő lázzal, heves fejfájással és hidegrázással járt, másrészt a halálos áldozatok, akik javarészt egészséges szervezetűek voltak. A problémát az is okozta, hogy ez az influenza rendkívül heves immunreakciót indította el, hasonlóan a mostani koronavírushoz, viszont még inkább túlreagált a szervezet, ami végső soron a halálozásokat okozta.
