A szétesett Libanon: mi történt pontosan?
A világ számos országában vannak kisebb-nagyobb mértékű válságok, de Libanon kitűnik mind közül: az ország csődbe ment, mely elsősorban a korrupt politikai elitnek és gazdasági elitnek köszönhető, mely kiszolgálta a bankszektor érdekeit.
A világ számos országában vannak kisebb-nagyobb mértékű válságok, de Libanon kitűnik mind közül: az ország csődbe ment, mely elsősorban a korrupt politikai elitnek és gazdasági elitnek köszönhető, mely kiszolgálta a bankszektor érdekeit.
Libanon csődbe ment, és gyakorlatilag a túl nagy erőre és politikai befolyásra szert tevő bankszektora kényszerítette térdre az országot. Az elmúlt két évtized során az átlagos állampolgárok pénztárcájából a bankárok pénztárcájába vándorolt át a pénz. Beütött a valutaválság, a politikai elit pedig mindent megtesz, hogy ne legyenek reformok, érdekeik védelme érdekében.
Az átlagos állampolgárok viszont ebben is a szenvedő fél, ugyanis korlátozták a pénzhez való hozzáférésüket. Mindösszesen 200 dollár értékű összeget vehetnek ki kéthetente, és annak ellenére, hogy ennek megfékezésére is hoztak jogszabály, már hat milliárd dollárt vittek ki az országból, ami összeg az év végéig 29.6 milliárd dollárra nőhet.
Libanon már felvette a kapcsolatot a Nemzetközi Valutaalappal, amely 10 milliárd dollárt biztosítana az ország megsegítésére, azonban egyes közgazdászok kalkulációja szerint legalább 96 milliárd dollár kellene a bankszektor feltőkésítéséhez. Ez a pénz ahhoz kellene, hogy a részvényesek közül kivásárolják a helyi oligarchákat, akiknek ez értelemszerűen nem érdeke.
A válság kialakulásának fő felelősének a Libanoni Központi Bank tekinthető, akik jelenleg körül 40 milliárd dollárnyi veszteségen csücsülnek, miközben azzal a filozófiával, hogy a libanoni valutát a dollárhoz kötötték, évekig sikerült azt az illúziót kelteni, hogy az ország egy stabil helyszín a befektetők számára.
Ne hagyd ki:
Ahogy érkeztek a befektetések, azokat a bank rögtön ki is helyezte kölcsönbe a kormány számára, amivel az importtermékeket, valamint az adósságok kamatait fedezték. Az adósságokat felvásárló bankoknak természetesen ez kiváló volt, ugyanis a kölcsönökből származó kamatok segítségével 22 milliárd dollárnyi osztalékot osztottak ki a részvényesek között.
Hogyan történt ez?
Mohanad Hage Ali, a Carnegie Közel-Keleti Központ szakértője szerint ez az egész probléma a 90-es években kezdődött, az alkotmányos rendszer átalakulásával az Izraellel kötött békeszerződést követően. A libanoni kormány akkoriban abban a hitben volt, hogy a Nemzetközi Közösség kifizeti az ország külföldi adósságait, így egyre több kölcsönt vettek fel különböző infrastrukturális projektekre.
A politikusok egyre inkább összefonódtak a bankszektorral, és egyre több kölcsönt vettek fel az újjáépítésre, továbbra is abban a hamis hitbe, hogy kifizetik az adósságaikat. Eközben a Központi Bank sem viselkedett szabályozó szervként, hanem gyakorlatilag maga is beágyazódott a rendszerbe, ami kialakulóban volt.
Mostanra kezdenek csak nyilvánosságra jönni a bankszektor és a Központi Bank vezetője közötti kétes üzletek, melyekkel Hage Ali meglátása szerint „több milliárd dollárt nyertek a másodperc tört részei alatt”. A Központi Bank, melynek a kontroll lenne a szerepe, ugyanúgy korrumpálódott a borzalmas rendszerhez, Hage Ali szerint a bank elnöke a „bankszektor védelmezőjévé” vált.
Ne hagyd ki:
A szakértő azt is hozzáteszi, hogy a bankszektor szerinte egy hatalmas marketing-gépezetté vált, amelynek számos kivetülését lehetett látni, példának okáért minden egyes libanoni diaszpóra, kisebb közösség fele – legyen szó Afrikában vagy Közép-Amerikában élőről – erős marketinget folytattak. Hage Ali pedig egy nagyon érdekes dologra is felhívta a figyelmet:
„Minden libanonit arra kértek, hogy tegye be a bankba a pénzét, meglepődnél mennyire gátlástalanok voltak. Mindenhol volt képviselőik, különböző kamatcsomagokat ajánlottak, hogy utána beszedjék az emberek pénzét, és odaadják a kormánynak, hogy ész nélkül költsék el anélkül, hogy lenne terv a visszafizetésre. Ez egy piramisjáték volt, minden egyes elemében megfelel annak”
Hage Ali nem túl pozitív a közeljövőt illetően, ugyanis egyelőre olyan szinten mély a valutaválság, annyira értéktelenné vált a libanoni fizetőeszköz, valamint annyira korlátozzák a libanoniak pénzhez való hozzáférését, hogy minden bizonnyal az átlagemberek és betétesek nagyobbik fele a pénzének jelentős részét egyszerűen elveszíti.
Az IMF segítség pedig nem lesz elegendő ahhoz, hogy talpra állítsa az összeomlott a bankszektort, valamint a kormány is óvakodik ettől, mert akkor tényleges reformok kellenének, például az államháztartási költségek csökkentése. Hage Ali szerint az ország meglehetősen nagy, 16 milliárd dolláros aranytartaléka sem lesz elegendő, mivel 30 milliárd csak a külföldi adóssága az országnak.
A szakértő ugyanakkor azt is elmondta, még ha nagyon-nagyon lassú folyamat is lesz, minden bizonnyal be fog indulni egy politikai és gazdasági átalakulás, például egy új magánszektor épülése. Rögös út fog vezetni odáig, de látszódnak már a jelek, hogy a libanoniaknak elege van már a korrupt politikai és gazdasági elitjükből, amivel már leszámolnának véglegesen.
Ne hagyd ki:
