Megint nagyon benézték a szavazói akaratot a közvélemény-kutatók
Azt ugyan sikerült megjósolni a közvélemény-kutatóknak, hogy Joe Biden lesz az Egyesült Államok következő elnöke, azonban azzal koránt sem kalkuláltak, hogy Donald Trumpnak ekkora szavazótábora lesz, mely meglátszik az eredményekből is.
Azt ugyan sikerült megjósolni a közvélemény-kutatóknak, hogy Joe Biden lesz az Egyesült Államok következő elnöke, azonban azzal koránt sem kalkuláltak, hogy Donald Trumpnak ekkora szavazótábora lesz, mely meglátszik az eredményekből is.
A 2016-os elnökválasztás kimenetelének nem csak az volt a meglepetése, hogy Donald Trump minden jóslat ellenére győztesen keveredett ki belőle, hanem az is, hogy milyen súlyosat tévedtek a különböző közvélemény-kutató cégek, ugyanis akkor Hillary Clinton javára egy gyakorlatilag elsöprő győzelemmel kalkuláltak.
A felmérések most is elsöprő demokrata győzelmet jósoltak, a megkérdezettek alapján úgy tűnt, még a csataállamok esetében is sima Biden-győzelemmel kalkuláltak, holott ahogyan tapasztaltuk, a rozsdaövezet csataállamaiban (Michigan, Wisconsin, Pennsylvania) rágnia kellett a körmüket a demokratáknak, mire kihirdették az állami győztest.
De hogyan nézhették be ezt ennyire a kutatók? Ennek számos oka van, amelyet az ABC is összegyűjtött, de összefoglalóan mindenképpen elmondhatjuk, hogy befolyásolta ezt a közvélemény-kutatás metodikája és a Trump-szavazók „szégyenlőssége”.
Az ilyen jellegű felméréseket úgynevezett reprezentatív mintákon szokták venni, ezt országa válogatja, hogy mennyit jelent pontosan, de általánosságban ezer és tízezer fős nagyságrendet. Ennyi embert megkérdeznek egy adott témáról – ez esetben, hogy kire szavaznak – és ennek eredményét sokszorosítják, és tükrözik a teljes lakosságra nézve.
A régi időkben ez valamennyivel egyszerűbb volt, ugyanis a kutatóknak elég volt egy telefonkönyvet felcsapniuk, és egy véletlenszerű számot felhívniuk. Az internet és a mobiltelefonok korában azonban sokkal nehezebbek a szavazások, a telefonszámok nagyobb biztonságban vannak, míg az interneten megválaszolt felmérések sokszor nem tükrözik a valóságot, és nem lehetetlen az összehangolt manipulációjuk sem.
A Donald Trump szavazótáborában tartozó embereket egyébként is nehéz felmérni, ugyanis az elnök már 2016-ban is azzal az üzenettel tudott igazán sikeres lenni, hogy az úgynevezett „estabilishmentet” (ami lényegében a politikai, gazdasági elit, néha washingtoni elitnek is nevezik) támadta, amely eleve egy bizalmi válságban van.
Az estabilishmenttel szembeni bizalmi válság pedig azért is problémás a közvélemény-kutatók szempontjából, mert egyrészt az ilyen cégeket is az estabilishment részeként tartják egyesek számon, másrészt pedig többen tartanak attól, hogy megbélyegzik őket a válaszukért, és a pártpreferenciájukért.
Ez eredményezte az úgynevezett „szégyellős Trump-szavazók” jelenséget, ami megnyilvánulhatott több formában is: egyrészt mellőzhették a válaszadást, másrészt pedig hazudtak a kutatóknak, Joe Bident nevezték meg a preferáltjuknak, ezért tovább torzultak az eredmények.
Ez a leginkább a latino és az afroamerikai közösségekben nyilvánult meg, ahol sokkal jobb eredményeket hozott Trump, mint amire számítani lehetett, és ez pedig egy államot is eldöntött: Florida esetében a kutatók Biden-győzelemmel kalkuláltak, de a latino közösség nagy számban adta le a voksát az elnökre, sokkal nagyobba, mint azt a felmérések mutatták, ezért Trump könnyedén hozta Floridát.
E két kisebbség esetében pedig különösen érvényes a szégyellős Trump-szavazó jelenség, ugyanis a médiahangulat alapján úgy érezhetik, azt várják el tőlük, hogy demokrata szavazók legyenek, mivel az Egyesült Államokban ez a párt tűzte elsősorban zászlajára a kisebbségvédelmet.
Habár a tévedés most nem okozott akkora meglepetést, mint 2016-ban, de újfent jelezte a közvélemény-kutatók munkájának nehézségét. A választások eredménye pedig megmutatta: hiába nyert Joe Biden, a leköszönő elnök továbbra is kiemelt népszerűségnek örvend az Egyesült Államokban.
