A digitális oktatás hátulütője: rengetegen fordultak magántanárhoz
A koronavírus-járvány első hulláma elleni védekezés fényében minden iskolát lezártak tavasszal, és a digitális oktatásra álltak át az iskolák, hol több, hol kevesebb sikerrel. Sokan tudták adaptálni ezt a módszert, ám többeknek ez nehézséget okozott.
A koronavírus-járvány első hulláma elleni védekezés fényében minden iskolát lezártak tavasszal, és a digitális oktatásra álltak át az iskolák, hol több, hol kevesebb sikerrel. Sokan tudták adaptálni ezt a módszert, ám többeknek ez nehézséget okozott.
A Haon hírportál cikke alapján pedig a Magyar Nemzet már arról számolt be, hogy olyannyira nehezen sikerült többeknek az átállást, hogy a tananyag megértésének nehézsége miatt magántanárhoz fordulnak, és egyértelműen megnövekedett a magántanárok szolgáltatásai iránti igény.
Frankóné Dézsi Gizella magántanár arról számolt be, hogy ő maga is érzékelte ezt a megnövekedett keresletet, különösen az érettségi időszak alatt, akkor volt igazán érzékelhető, hogy iskolán kívül is szeretnének órára járni, de természetesen megmaradtak azok a tanulók is, akik egy-egy adott tárgyból gyengébbek.
A magántanár elmondása szerint ami meglepő tapasztalat volt, hogy sokan olyan problémákkal küzdöttek, amikkel egyébként nem, mely elsősorban a rendes órák hiánya miatt van. „A hagyományos oktatás olyan lehetőségeket kínál, amelyek sokkal inkább segítik a tanulók teljesítményét” – emelte ki.
„A digitális oktatás időszakában a diákok saját magukra voltak hagyva, több hiányosság volt tapasztalható, illetve nem is a lexikális tudásukkal volt a probléma, voltaképpen megijedtek az önálló tanulási formától”
vázolta fel a problémát Frankóné.
A magántanár kihangsúlyozta, a legfontosabb ebben a korban, hogy a gyerekek elsajátítsák a tanulási módszereket, amely később biztosabb alapot ad a számukra, valamint az is fontos, hogy a diákok szembe tudjanak nézni a saját tanulással kapcsolatos problémáikkal. Utalt arra, hogy ez nem teljesült mindig, ugyanis sokszor a szülők keresték fel őt ennek kapcsán.
Frankóné viszont úgy tartja, valószínűleg a legtöbb diák megijedt a nem mindennapi helyzettől, ezért is volt szükség a megerősítésre. Azt ugyanakkor hozzáteszi, egy tizennyolc éves diák már tudja magát menedzselni, ergo nem szükséges a szülők bevonása, pontosan tudja már, hogy fel kell-e keresni magántanárt vagy sem.
Saját tapasztalatai alapján arról számolt be, hogy az első hullám időszakához képest most jóval kevesebben keresték meg, még „nem igazán mozgolódnak a diákok”. Frankóné szerint ez azért is probléma, mert így a diákok még nem érzik át az érettségi súlyát az év elejére hivatkozva, pedig érdemes már most készülni, nem „véghajrázni”.
Azt tanácsolja, ne vészterveket gyártsanak a diákokat, már szeptemberben meg kell kezdeni annak az ütemtervnek a felépítését, melynek alapján megfelelő módon fel lehet készülni az érettségire. Hozzáteszi, ez egy folyamat, meg kell teremteni az alapokat, amire a tanár is, és a diák is építkezni tud.
