A pteroszauruszok a gólyákhoz hasonlóan a vízben lépkedve vadászhattak zsákmányaikra
Ha hihetnénk a Jurassic World filmnek, akkor a pteroszauruszok könnyedén felfalhatnának egy emberméretű áldozatot is, a legújabb kutatásokból azonban kiderült, hogy egyáltalán nem számítottak veszedelmes élőlényeknek.
Ha hihetnénk a Jurassic World filmnek, akkor a pteroszauruszok könnyedén felfalhatnának egy emberméretű áldozatot is, a legújabb kutatásokból azonban kiderült, hogy egyáltalán nem számítottak veszedelmes élőlényeknek.
A Leptostomia begaaensis latin névre keresztelt pulyka nagyságú pteroszaurusz a késői kréta korban, nagyjából 100,5-66 millió évvel ezelőtt élhetett.
Az újonnan felfedezett faj csőrének maradványait a brit Bathi Egyetem és Portsmouthi Egyetem paleontológus-csapata találta meg az egyik Marokkóból származó fosszíliában – olvasható a Cretaceous Research tudományos folyóiratban közzétett tanulmányban.
A többi pteroszauruszhoz képest a Leptostomia csőre sokkal hosszabb és vékonyabb volt, valamint fogakkal sem rendelkezett. Az őslénykutatók először azt feltételezték, hogy a kövületben látható rajzolat valójában egy hal uszonyának lenyomata lehet, viszont a textúrából inkább őshüllőfélére gyanakodtak.
Az ásatások helyszínén később ugyanattól az egyedtől eredeztethető további csontokra bukkantak, amivel alátámasztották az elméleteiket, miszerint egy vadonatúj fajról van szó.
A Leptostomia hosszú és karcsú csőre a ma élő pólingokéhoz, sárszalonkákéhoz, kivikéhez és íbiszekéhez hasonlít, ezért könnyen elképzelhető, hogy azonos módon szerezte be a táplálékát. Valószínű, hogy folyók és torkolatok partján lépkedve a csőr homokba és sárba való befúrásával vadászhatott férgek, rákok és kisebb kagylók után.
A fosszíliák CT vizsgálatával kiderítették, hogy a szóban forgó pteroszauruszfaj egyedei a zsákmányszerzési stratégiáikat a csőrben található csatornahálózatokkal erősíthették meg. Ezekben a csatornákban speciális idegrostok lehettek, melyeknek köszönhetően könnyebben rálelhettek a talaj alatt tanyázó táplálékforrásaikra.
„Azt gondolhatnánk, hogy a pteroszauruszok a modern kori madarak stratégiáit használhatták, azonban azt néha elfelejtjük, hogy az őshüllők korábban éltek. A madarak lényegében csak újból feltalálták azt a technikát, amit a pteroszauruszok már előttük több tízmillió évvel ezelőtt alkalmaztak.”
mondta Dr. Nick Longrich, a Bathi Egyetem professzora.
