Négy évtizeddel az 1986-os csernobili atomkatasztrófa után az egykori atomerőmű területe továbbra is a nukleáris energia kockázatainak és az emberi mulasztás következményeinek megrendítő emlékműve, ahol a reaktor 4-es blokkjának felrobbanása maradandó nyomot hagyott a környezeten és a tudomány történetén egyaránt.

A felszín alatt azonban még mindig ott rejtőzik az egyik legveszélyesebb ember által létrehozott objektum, az úgynevezett Elefántláb, amely akaratlanul jött létre, mégis rendkívüli pusztító erőt képvisel.

A 4-es reaktor romjai

Az Elefántláb a 4-es reaktor romjai alatt található, és egy fekete, lávaszerű anyagtömeg, amely a hatalmas állat lábára emlékeztető formájáról kapta nevét. Ez az anyag az úgynevezett kórium, mely az olvadt nukleáris üzemanyag és a reaktor szerkezeti elemeinek elegye, ugyanakkor a konkrét esetben számos más anyaggal is keveredett, miközben a megolvadt massza lefelé haladt a karbantartó folyosók irányába, ahol végül radioaktív salakként megszilárdult.

A képződményt 1986 decemberében, hónapokkal a baleset után fedezték fel, amikor dózismérő szakemberek a reaktor alatti járatokat vizsgálták. A magolvadás következtében a reaktormag, a fűtőelemek, a grafit moderátor és más nukleáris komponensek összeolvadtak, majd egy rendkívül radioaktív, lávaszerű iszapot hoztak létre, ami átégette magát az épület szerkezetén, miközben acéllal, üveggel, homokkal és betonnal reagált, így folyamatosan változott az összetétele. Mire az alagsorban megállt és lehűlt, felszíne fekete kerámiára emlékeztetett, belsejében pedig hasadási termékek, olvadt építőanyagok, valamint urán és cirkónium is jelen volt – számolt be róla a SlashGear.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

Egy nagyon ritka anyag

A kórium rendkívül ritka és kizárólag súlyos nukleáris balesetek során létrejövő anyag, amelyet az emberiség történetében eddig mindössze öt alkalommal azonosítottak, egyszer Csernobilban, egyszer a Three Mile Island-i incidens során, háromszor pedig a fukusimai atomerőmű-baleset következtében. Az Elefántláb felfedezésekor óránként mintegy 10 ezer röntgen sugárzást bocsátott ki, ami azt jelentette, hogy néhány perces közelség is halálos dózist eredményezhetett. Bár az elmúlt évtizedekben a radioaktív izotópok bomlása miatt a sugárzás mértéke csökkent, a képződmény továbbra sem tekinthető biztonságosnak, és még hosszú ideig komoly sugárvédelmi kihívást jelent.

A lehűlő kóriumtömegek

A lehűlő kóriumtömegek felszínén egy különleges kristályos ásvány is kialakult, amelyet csernobilitnak neveztek el, és amely kizárólag ezen a helyszínen fordul elő. A kristályok akkor keletkeznek, amikor a kórium levegővel és gőzzel érintkezik, ugyanakkor összetételükben nagy mennyiségű urán és cirkónium található, valamint más radioaktív szennyezők.

A jelenség bizonyos szempontból a Trinity-teszt után keletkezett trinitithez hasonlítható, amely a nukleáris robbantás során üvegszerűvé olvadt talajból jött létre, ennek ellenére a csernobilit egyedi és sajátos körülmények között formálódott.

A kórium és a csernobilit vizsgálata komoly nehézségekbe ütközik, mivel keletkezésük kizárólag nukleáris katasztrófákhoz köthető, ráadásul a minták kezelése extrém sugárveszélyt jelent. A kutatók az elmúlt években laboratóriumi körülmények között képesek voltak bizonyos lávaszerű, üzemanyagot tartalmazó anyagok szimulálására, hogy jobban megértsék azok korróziós folyamatait és hosszú távú viselkedését.

A Nature folyóiratban ismertetett vizsgálatok során sikerült mesterségesen előállítani a kóriumhoz hasonló anyagokat, valamint a csernobilithez közel álló kristályos struktúrákat, ami hozzájárulhat a szennyezett területek biztonságosabb kezeléséhez, és hosszabb távon segítheti a jövő nukleáris reaktorainak biztonságosabb tervezését is.