Több százezer mentális betegségekben szenvedő embert tartanak bilincsbe verve ketrecekben
Sokszor még az állatok is nagyobb megbecsülést kapnak azokhoz a férfiakhoz, nőkhöz és gyerekekhez képest, akik embertelen körülmények között kénytelenek leélni az életüket csak azért, mert valamilyen pszichózissal küzdenek.
Students from Lubombo Village look on as members of a local drama group perform health education skits during the second of a two-day combined medical and dental civil assistance project (MEDCAP and DENCAP) as part of exercise MEDFLAG 09 in Lubombo Village, Swaziland on Aug. 13. More than 600 patients were treated during the two-day visit. MEDFLAG is a joint and combined military exercise between the USDF and U.S. Army Africa that supports the U.S. Africa Command (USAFRICOM) commander's Theater Security Cooperation (TSC) strategy wherein USAFRICOM components send medical capabilities to African countries. (Photo by Air Force Staff Sgt. Lesley Waters)
Sokszor még az állatok is nagyobb megbecsülést kapnak azokhoz a férfiakhoz, nőkhöz és gyerekekhez képest, akik embertelen körülmények között kénytelenek leélni az életüket csak azért, mert valamilyen pszichózissal küzdenek.
A Human Rights Watch legutóbbi jelentéséből megtudhattuk, hogy világszerte több mint 60 országban bármiféle mentális egészségügyi segítség nélkül a családok és az intézetek gyakran verik bilincsbe akaratuk ellenére a zavart elmeállapotban lévő embereket, akik egy helyen esznek, alszanak és végzik el dolgukat.
Az október 10-én esedékes Mentális Egészség Világnapja alkalmából a Human Rights Watch jogvédő szervezet nagyjából 800 interjút tett közzé, amelyekben kínai, nigériai és mexikói lelki sérült állampolgárok számolnak be arról, hogyan bánnak el velük a hatóságok.
Egyeseket éveken keresztül kötöztek fákhoz különféle eszközökkel, másokat ketrecekben és ólakban tartottak, sokszor együtt a háziállatokkal. Kriti Sharma, a Human Rights Watch emberi jogi aktivistája és kutatója elmondta, nagyon kevés figyelem terelődik a mentális betegségekben szenvedő emberekre, a fejlődő országokban pedig még súlyosabb a probléma:
„A bilincsbe verés vallási hovatartozástól, szociális körülményektől, havi keresettől, kultúrától és etnikai csoporttól függetlenül rengeteg országban elfogadott gyakorlat, hiszen elátkozottnak és eredendően bűnösnek hiszik azokat a szerencsétlen sorsú embereket, akik elmezavarral küszködnek.”
Tavaly óriási felháborodást váltott ki a nemzetközi sajtóban, amikor is kiderült, hogy Nigériában az egyik iszlám rehabilitációs központban a hatóságok rajtaütést tartottak, majd a gyógyszer- és drogfüggő fiatalokat és férfiakat hetekig megbilincselve, meztelenül fekve hagyták a padlón, továbbá megverték és megerőszakolták őket.
Sharma hozzátette, nem számít, hogy éppen állami, privát vagy vallási gyógycentrumról van szó, az üzemeltetők és a személyzet sokszor rákényszeríti a gyógyszeres kezeléseket a páciensekre, valamint elterjedt a fizikai és szexuális bántalmazás is. Sok országban rendkívül jó bevételszerzési lehetőség egy ilyen központot létrehozni és fenntartani.
Az egyik kenyai beteg a Human Rights Watch felkeresésére a következőképpen írta le a helyzetet:
„Öt éven keresztül meg voltam bilincselve és le voltam kötözve. A láncok annyira szorítottak, hogy alig bírtam mozogni. Hét férfival együtt tartottak engem egy kis szobában. Nem viselhettem ruhát, kizárólag alsónadrágot. Reggelente kaptam egy tál levest, ha szerencsém volt, akkor estére még kaptam egy szelet kenyeret is.”
