A fogyókúrázók többsége komoly kihívással szembesül, amikor a leadott kilók hosszú távú megtartásáról van szó, mivel a diétás időszak lezárulta és a megszokott életvitel visszatérése után gyakran ismét gyarapodni kezd a testsúly.

A kutatók ezért régóta vizsgálják, mi különbözteti meg azokat, akik képesek stabilan megtartani a fogyás eredményét, azoktól, akik visszahíznak, és egy friss elemzés szerint a mindennapi mozgás mennyisége kulcsszerepet játszhat ebben a folyamatban.

8500 lépés naponta

Egy 14 vizsgálat eredményeit összegző, előzetes szisztematikus áttekintés és metaanalízis arra jutott, hogy a napi mintegy 8500 lépés összefüggést mutat a testsúly sikeres megtartásával a fogyókúrás időszakot követően.

A tanulmány az International Journal of Environmental Research and Public Health folyóiratban jelent meg, és azt elemezte, miként változott a résztvevők napi lépésszáma az életmódváltáson alapuló elhízáskezelő programok fogyási, illetve súlymegtartási szakaszában.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A számok nem hazudnak

Az elemzésbe bevont kutatásokban a résztvevők a program kezdetén átlagosan napi 7200 lépést tettek meg, majd a fogyási szakaszban ez az érték 8400–8500 lépésre emelkedett, miközben átlagosan körülbelül 4 százalékos testsúlycsökkenést értek el. A kiinduló aktivitási szint nem jelezte előre megbízhatóan, hogy ki mennyit fog fogyni, vagyis önmagában a kezdeti mozgásmennyiség nem bizonyult döntő tényezőnek.

A lényegi különbség a súlymegtartási szakaszban mutatkozott meg, amikor azok, akik sikeresen stabilizálták testsúlyukat, továbbra is napi körülbelül 8500 vagy annál több lépést tettek meg, míg az alacsonyabb aktivitási szinttel rendelkezők körében gyakoribb volt a visszahízás.

A különbségek

A szerzők ugyanakkor hangsúlyozták, az eredmények megfigyeléses jellegűek, különböző felépítésű vizsgálatok összevont adatain alapulnak, ezért nem igazolják az ok-okozati kapcsolatot, bár a tanulmány szakmai lektoráláson esett át, és a kutatók nem számoltak be összeférhetetlenségről – írja a NewsWeek.

A fogyás és a testsúly megtartása közötti különbséget a klinikai gyakorlatban is jól érzékelik az orvosok, erről beszélt Yen-Yi Juo, aki elhízásgyógyász és bariátriai sebész szakorvosként dolgozik. Mint fogalmazott, „A testsúly megtartása megköveteli a szervezet természetes egyensúlyra, jelen esetben a testsúlyra való törekvésének legyőzését, míg maga a fogyás gyakran egy egyenesebb, rövid távú beavatkozás.”

A rendszeres fizikai aktivitás

Juo hasonlata szerint a folyamat olyan, mint amikor valaki egy lábon próbál egyensúlyozni, hiszen „A legtöbb ember képes rövid ideig felemelni az egyik lábát és egy-két másodpercig egyensúlyozni, de ezt hosszú időn át fenntartani sokkal nehezebb.” Hozzátette, hogy „A testsúly megtartása hasonló, mert folyamatos élettani alkalmazkodást és szabályozást igényel.”

Az orvos szerint a szervezet hormonális és anyagcsere-változásokkal aktívan ellensúlyozza a tartós fogyást, mivel emelkedhetnek az éhséghormonok szintjei, lassulhat az anyagcsere, és csökkenhet az energiafelhasználás, ami mind a korábbi testsúly visszaállítása felé tereli a testet. A mostani eredmények arra utalnak, hogy a rendszeres fizikai aktivitás részben ellensúlyozhatja ezeket a hatásokat.

Nem old meg mindent a napi lépésszám

„A rendszeres testmozgás segíthet megőrizni az izomtömeget és fenntartani a nyugalmi anyagcsere sebességét, amelyek mind hozzájárulhatnak a hosszú távú testsúly-stabilitáshoz” – mondta Juo, ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a magasabb lépésszám önmagában nem feltétlenül az egyetlen sikerfaktor.

Nem egyértelmű ugyanis, hogy a több séta közvetlenül okozza-e a jobb súlymegtartást, vagy inkább azt tükrözi, hogy az érintettek következetesebben betartják az egészséges táplálkozási, alvási és kontrollvizsgálati ajánlásokat is.

A szakember arra is rámutatott, hogy az elhízáskutatás egyik jelentős korlátja az volt, hogy a klinikai gyakorlatban sokáig elsősorban a testtömegindexet használták, miközben a testösszetétel rutinszerű nyomon követése háttérbe szorult. „Ennek következtében még mindig nem értjük teljes mértékben, milyen arányban járul hozzá az izomtömeg megőrzése, az anyagcsere alkalmazkodása és a viselkedéses tényezők következetessége a hosszú távú testsúlymegtartáshoz” – tette hozzá.