A NASA 2026 márciusában, az Ignition nevű rendezvényén jelentette be, hogy felgyorsítja első nukleáris meghajtású Mars-küldetésének előkészületeit, amelyet 2028-ra terveznek elindítani, és amely alapjaiban változtathatja meg a mélyűri közlekedés technológiáját.

A Space Reactor-1 Freedom névre keresztelt űreszköz célja, hogy elsőként alkalmazzon nukleáris elektromos meghajtást a világűrben, ami a szakértők szerint jelentős előrelépést jelenthet az emberiség bolygóközi terjeszkedésében.

Az amerikai űrvezető

Az űrügynökség vezetése a programot az elnöki Nemzeti Űrpolitika részeként mutatta be, amelynek célja „az emberi felfedezés határainak kitolása, a nemzet létfontosságú gazdasági és biztonsági érdekeinek védelme, a kereskedelmi fejlesztések ösztönzése és egy új űrkorszak megalapozása”.

A kezdeményezés az amerikai űrvezető szerep megerősítését tűzi ki célul, ennek részeként felgyorsítanák a Hold-programot, új, szakaszos megközelítést alkalmaznának egy tartós holdbázis létrehozására, valamint átalakítanák az alacsony Föld körüli pályára vonatkozó stratégiát a Nemzetközi Űrállomás közelgő kivonása miatt. Komoly kérdéseket vet fel, miként valósíthatók meg ezek az ambiciózus tervek úgy, hogy a tudományos költségvetést időközben jelentősen csökkentették.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A Skyfall nevű Mars-misszió

A BGR szerint a SR1-Freedom feladata a Skyfall nevű Mars-misszió célba juttatása lesz, amelyet az AeroVironment dróngyártó vállalat és a NASA Jet Propulsion Laboratory közösen fejleszt, és amely három távirányítású helikopterrel vizsgálná a vörös bolygó felszínét.

Amennyiben a küldetés sikerrel jár, a nukleáris meghajtású szállítóeszköz legalább akkora figyelmet kaphat, mint maga a marsi kutatás, miközben a tapasztalatok hozzájárulhatnak a Lunar Reactor-1 programhoz is, amely egy állandó, nukleáris energiával működő holdbázis létrehozását célozza.

A nukleáris meghajtás

A nukleáris meghajtás legnagyobb előnye, hogy növelheti az űrutazás hatótávolságát, időtartamát és sebességét, mivel a jelenlegi, folyékony hidrogén és oxigén keverékén alapuló kémiai hajtóművekhez képest hatékonyabb és erősebb energiaforrást biztosít.

Megoldást kínálhat az űreszközök energiaellátási problémáira is, hiszen a napelemek teljesítménye a Naptól való távolodással drasztikusan csökken, a NASA adatai szerint például a Jupiter térségében már csupán a földi pályán mérhető érték négy százaléka áll rendelkezésre.

Megvannak a maga előnyei

A technológia a földi atomerőművek működési elvét követi, ahol uránt neutronokkal bombáznak, hogy hasadási reakciót idézzenek elő, a keletkező hőt pedig turbinák alakítják elektromos energiává, amely ionizálja a hajtóanyagot, így plazmasugár formájában hoz létre tolóerőt.

Ez az eljárás jóval hatékonyabb a hagyományos kémiai meghajtásnál, ráadásul a nukleáris termikus reakció energiasűrűsége akár tízszerese is lehet a megszokottnak, ami jelentősen csökkenti az üzemanyagigényt. A nukleáris rendszer önmagában nem biztosít elegendő kezdő tolóerőt a Föld körüli pálya eléréséhez, ezért a fellövéshez továbbra is hagyományos hordozórakétákra lesz szükség, miközben a folyamatos gyorsulás révén később nagyobb sebesség érhető el.

A nukleáris űrtechnológia nem számít teljesen újnak, hiszen az 50-es és a 60-as években az Egyesült Államok és a Szovjetunió is juttatott már atomreaktorokat Föld körüli pályára, emellett a NASA számos küldetésben alkalmazott radioizotópos termoelektromos generátorokat. Az SR1-Freedom azonban elsőként használná a reaktort közvetlenül meghajtási célra, nem csupán elektromos energia előállítására. A projekt az Energiaügyi Minisztériummal együttműködésben valósulna meg, és az űrügynökség szerint a reaktor „nagyrészt már elkészült”.

A tudományos közösség

Bár a tudományos közösség egy része bizakodó a technológia jövőjét illetően, többen kétségeiket fejezték ki a 2028-as határidő tarthatóságával kapcsolatban, mivel egy hasonló rendszer tervezése, megépítése és tesztelése általában három-öt évet vesz igénybe. Andrew Higgins, a McGill Egyetem kutatója bírálta az SR1-Freedom „LEGO-szerű” megközelítését, amely különálló elemek összeillesztésére épül, és arra is rámutatott, hogy a Mars viszonylag közeli célpont, így a nukleáris meghajtás előnyei ott kevésbé érvényesülnek. Ennek ellenére a küldetés fontos kísérleti lépés lehet a távolabbi, akár a külső Naprendszerbe irányuló expedíciók előkészítésében.