Mintegy 43 millió évvel ezelőtt egy közel 165 méter átmérőjű aszteroida csapódott az Északi-tengerbe, alig 130 kilométerre Kelet-Yorkshire partjaitól, és a becsapódás nyomán több mint 100 méter magas cunami söpört végig a térségen.

Az égitest – amely egyes feltételezések szerint akár üstökös is lehetett – olyan erejű robbanást idézett elő, hogy két mérföld széles krátert vájt a tengerfenékbe, amelyet ma Silverpit-kráterként ismernek.

Csak 2002-ben fedezték fel

A képződményt 2002-ben brit olajipari geológusok fedezték fel, miközben a tengerfenék alatt mintegy 700 méter vastag üledékréteg rejtette el a külvilág elől. A kráter eredete hosszú ideig vitatott volt, mivel egyes szakértők úgy vélték, hogy a tengerfenék beszakadását föld alatti sórétegek mozgása okozhatta, ugyanakkor az új kutatások döntő bizonyítékot szolgáltattak a kozmikus eredetre.

Dr. Uisdean Nicholson, az edinburgh-i Heriot-Watt Egyetem üledékföldtannal foglalkozó kutatója szeizmikus felvételek elemzésével vizsgálta a több mint 19 kilométer átmérőjű, koncentrikus gyűrűkből álló struktúrát. A kráter környezetében úgynevezett „sokkhatásnak kitett” kvarc- és földpátkristályokat azonosított, amelyek kizárólag extrém nyomás alatt, aszteroida-becsapódás során jönnek létre.

Több mint 100 méter magas lehetett a cunami

A Nature Communications folyóiratban közzétett tanulmány szerint ezek az ásványok egyértelműen igazolják a becsapódás tényét. „Ezek minden kétséget kizáróan bizonyítják a becsapódási kráter elméletét, mert olyan szerkezettel rendelkeznek, amely csak extrém sokknyomás hatására alakulhat ki” – fogalmazott Dr. Nicholson. Hozzátette, hogy „perceken belül 1,5 kilométer magas kő- és vízfüggöny emelkedett a magasba, amely ezután visszazuhant a tengerbe, és több mint 100 méter magas cunamit generált”.

A kutatás numerikus modelljeit készítő Gareth Collins professzor, a londoni Imperial College munkatársa szerint a Silverpit-kráter kialakulására a legegyszerűbb magyarázat egy hatalmas űrbéli kőzetdarab becsapódása – számolt be róla a Metro.

„Óriási elégtétel, hogy végre megtaláltuk a döntő bizonyítékot” – mondta, majd hozzátette, hogy az új adatok segítségével pontosabban megérthetjük, miként formálják a bolygókat a felszín alatti becsapódások, amelyeket más égitestek esetében jóval nehezebb vizsgálni.

A Silverpit a világ mintegy 200 megerősített becsapódási helyszínének egyike, ugyanakkor a legtöbb kráter pontos kora máig nem ismert. Bár ez a szám jelentősnek tűnhet, a Föld több milliárd éves története során számtalan kozmikus objektum csapódott bolygónkba, azonban a lemeztektonika, a földrengések és az erózió szinte minden nyomot eltüntetett, különösen az óceánok mélyén.

Nagy eredmények ezek

A kutatók szerint az ilyen felfedezések nemcsak a múlt megértését szolgálják, hanem a jövőbeli kockázatok felmérésében is segítenek. Dr. Nicholson hangsúlyozta, hogy az eredmények hozzájárulnak annak feltérképezéséhez, miként alakították az aszteroida-becsapódások bolygónk fejlődését, emellett segíthetnek előre jelezni, mi történhet egy esetleges jövőbeli ütközés esetén.

A történelem legismertebb példája a mexikói Yucatán-félsziget alatt húzódó, mintegy 180 kilométer átmérőjű Chicxulub-kráter, amelyet a tudósok egy 66 millió évvel ezelőtti becsapódáshoz kötnek, és amely a dinoszauruszok kihalásával hozható összefüggésbe.

A robbanás ereje százmillió hidrogénbombáéval vetekedhetett, globális tűzvészeket és a légkört elborító porfelhőt okozva, amely nemcsak a dinoszauruszokat, hanem számos növény- és állatfajt is kipusztított.

Az emberiség eddig elkerülte az ilyen léptékű katasztrófát, bár 2024-ben rövid időre aggodalmat keltett a 2024 YR4 jelű aszteroida, amiről a NASA kezdetben úgy becsülte, 3,1 százalék eséllyel ütközhet a Földdel 2032. december 22-én.

A korai számítások szerint a becsapódás sűrűn lakott térségeket, például Mumbait, Bogotát vagy Lagost is érinthette volna, ugyanakkor a legfrissebb adatok már mindössze 0,00081 százalékos, azaz körülbelül 1 a 123 ezerhez esélyt mutatnak.