A Netflix űrállomáson játszódó sci-fi horrorja erős szereposztással, de ellentmondásos fogadtatással debütált.
A Netflix az elmúlt években nemcsak licencelt tartalmaival, hanem saját gyártású filmjeivel is komoly pozíciót épített ki, és a műfaji kínálatában a science fiction különösen hangsúlyos szerepet kapott, amiben a látványos, nagy költségvetésű produkciók mellett kísérletezőbb darabok is helyet kaptak. Ebbe a sorba illeszkedik
A Cloverfield Paradox is, amely egy űrállomáson játszódó sci-fi horror, és amely minden hibája ellenére figyelemre méltó vállalkozás maradt. A film a Cloverfield-univerzum harmadik részeként került a közönség elé, ugyanakkor az első olyan epizód volt, amely közvetlenül a Netflixen debütált, és szereplőgárdáját tekintve a franchise egyik legerősebb felhozatalát vonultatta fel.
Erős nevek a filmben
Daniel Brühl, Gugu Mbatha-Raw, Elizabeth Debicki, David Oyelowo és Chris O’Dowd neve önmagában is garancia lehetett volna a minőségre, és a kritikusok többsége valóban a színészi játékot emelte ki a produkció legnagyobb erényeként.
A film nem tudta megismételni elődei kritikai sikerét, sőt a sorozat leggyengébbre értékelt darabjává vált, miközben a marketingstratégiája minden korábbinál merészebbnek bizonyult. A 2008-as Cloverfield és a 2016-os 10 Cloverfield Lane már korábban is a titkolózásra és a rejtélyépítésre alapozta kampányát, amely jelentős online találgatásokat indított el, és végül beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
NE HAGYD KI
Kövess minket a Google-ben
Legyen a Liner a követett forrásod
Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.
Magasra tették a lécet
A Cloverfield Paradox esetében azonban a készítők még magasabbra tették a lécet, hiszen a film címét sokáig nem erősítették meg hivatalosan, miközben a projekt több halasztáson is átesett, részben a nagyszabású utómunka miatt, amely az űrállomáson játszódó történet technikai igényeiből fakadt. A fordulat végül a Super Bowl LII közvetítése alatt érkezett, amikor a Netflix váratlanul bemutatta az előzetest, majd bejelentette, hogy a film azonnal elérhetővé válik a platformon.
A meglepetés nemcsak a nézőket érte váratlanul, hanem a szereplőket is, amit David Oyelowo egy kérdezz-felelek eseményen is megerősített, amikor így fogalmazott: „A Super Bowl napján, egy reggeli konferenciahívás során tudtuk meg, hogy a film még aznap megjelenik.” Ez a húzás példátlan volt a franchise történetében, és tovább erősítette a sorozat marketing szempontból is különleges hírnevét.
Nem hibátlan a film
Mindez azonban nem tudta elfedni a forgatókönyv problémáit, hiszen sok kritika érte a történetet amiatt, hogy erőltetetten próbált kapcsolódni a Cloverfield-univerzumhoz, miközben következetlen hangnemmel és megválaszolatlan kérdésekkel terhelt cselekményt kínált.
A háttérben az állt, hogy a projekt eredetileg God Particle címmel, a franchise-tól teljesen független alkotásként indult Oren Uziel forgatókönyvével és Julius Onah rendezésében, és csak később, a Bad Robot közreműködésével dolgozták át úgy, hogy illeszkedjen a meglévő világba.
Több potenciál volt benne
Ez az átalakítás végül több történetbeli ellentmondást eredményezett, és bár a film spirituális folytatásként kívánt kapcsolódni az első részhez, sok néző szerint éppen ez a kényszerű integráció gyengítette a produkciót. Elképzelhető, hogy önálló sci-fi filmként, amely egy balesetet követően a Föld eltűnésével szembesülő űrállomás legénységének küzdelmét mutatja be, koherensebb és erősebb alkotás született volna.
A Cloverfield Paradox így végül inkább marketingfogásával és ambíciójával írta be magát a franchise történetébe, semmint történetvezetésével, ugyanakkor kétségtelen, hogy a Netflix egyik legmerészebb bemutatási stratégiáját valósította meg. Eközben egy új Cloverfield-film fejlesztéséről is érkeztek hírek, ám a projekt évek óta elhúzódik, és továbbra sem világos, hogy mikor, vagy egyáltalán megvalósul-e.