A Blood Red Cells & Iron című szaklapban megjelent kutatás arra utal, hogy a nagyon intenzív, hosszan tartó terhelés nem minden esetben erősíti, hanem olykor meg is terhelheti a szervezetet. Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy ultramaratonok során a futók vörösvértestei gyakran lebomlanak, ami akár vérszegénységhez is vezethet.

A jelenség okai azonban eddig nem voltak teljesen tisztázottak. A mostani kutatás szerint a hosszú versenyek után a vörösvértestek kevésbé rugalmasak, ami azért probléma, mert ezeknek a sejteknek folyamatosan hajlítaniuk kell magukat, hogy átjussanak a legszűkebb ereken is.

A kutatócsoport ráadásul minden eddiginél részletesebb molekuláris profilt készített arról, hogyan változnak meg a vörösvértestek az extrém terhelés hatására. A tanulmány vezető szerzője, Travis Nemkov, PhD, a Colorado Anschutz Egyetem biokémiai és molekuláris genetikai tanszékének docense: „Az ilyen eseményeken való részvétel általános gyulladást okozhat a szervezetben és károsíthatja a vörösvértesteket. Ezek alapján nincs útmutatásunk arra, hogy az embereknek kell‑e vagy nem kell részt venniük ilyen eseményeken; amit mondani tudunk, hogy amikor részt vesznek, ez a tartós stressz károsítja a test leggyakoribb sejtjeit.”

A kutatók két verseny résztvevőit vizsgálták: a 40 km‑es Martigny–Combes à Chamonix futamot, valamint a 171 km‑es Ultra Trail de Mont Blanc ultramaratont. A 23 futótól a verseny előtt és után vettek vérmintát, majd több ezer fehérjét, lipidet, metabolitot és nyomelemet elemeztek. A minták egyértelműen mutatták a mechanikai és molekuláris eredetű sérüléseket.

A mechanikai stressz a vérkeringés során fellépő nyomásváltozásokból eredhetett, míg a molekuláris károsodás a gyulladással és az oxidatív stresszel függött össze.

Minél hosszabb a verseny, annál nagyobb a sejtszintű károsodás

A kutatók szerint a 40 km‑es futam után is látható volt a vörösvértestek gyorsult öregedése, de a 171 km‑es verseny után ez a hatás sokkal erőteljesebb volt. „Valahol a maraton és az ultramaraton távok között kezd igazán jelentőssé válni a károsodás. Megfigyeltük, hogy ez megtörténik, de nem tudjuk, mennyi idő kell a szervezetnek a helyreállításhoz, hogy van‑e hosszú távú hatása, és ha igen, az jó vagy rossz.” – idézi a Science Daily.

Mit jelent ez a sportolók és az orvostudomány számára?

A kutatók szerint a jövőben ezek az eredmények segíthetnek személyre szabott edzés‑, táplálkozási és regenerációs stratégiák kialakításában, hogy a sportolók teljesítménye javuljon, miközben minimalizálják a sejtszintű károsodást. A tanulmánynak azonban orvosi jelentősége is lehet.

A vérátömlesztésre szánt tárolt vér néhány hét után romlani kezd, és az FDA szabályai szerint hat hét után ki kell dobni. A mostani eredmények segíthetnek megérteni, hogyan lehetne javítani a vér tárolhatóságát.

A társszerző, Angelo D’Alessandro, PhD: „A vörösvértestek rendkívül ellenállóak, ugyanakkor rendkívül érzékenyek a mechanikai és oxidatív stresszre. Ez a tanulmány megmutatja, hogy az extrém állóképességi terhelés felgyorsítja a vörösvértestek öregedését, olyan mechanizmusokon keresztül, amelyek tükrözik a vértárolás során megfigyelt folyamatokat.”

A vizsgálat kis mintaszámmal dolgozott, és nem volt benne faji sokszínűség. A vérmintákat csak két időpontban vették, így a regeneráció időtartama továbbra is ismeretlen. A kutatók a jövőben több résztvevővel, több mintavételi időponttal és részletesebb elemzésekkel tervezik folytatni a munkát.