A Molecular and Cellular Endocrinology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a daganat már egészen korai stádiumban képes olyan „rejtett útvonalakat” kialakítani, amelyek lehetővé teszik számára, hogy behatoljon a közeli idegekbe. A kutatók kimutatták, hogy egy periostin nevű fehérje, valamint a hasnyálmirigyben található csillagsejtek kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban. A vizsgálat szerint „ez a korai idegi invázió növeli az áttétek kockázatát, és szorosan összefügg a betegség agresszivitásával.”

A kutatás rávilágít arra is, hogy a hasnyálmirigyrák nem önmagában működik: „A daganatok megváltoztatják a környező egészséges szövet egyes részeit, lényegében átprogramozva azt, hogy támogassa a rák invázióját.” Ez a mechanizmus magyarázza, miért olyan nehéz megfékezni a betegséget, ha egyszer megindul a terjedése.

Egy ritka, de rendkívül halálos daganat

A hasnyálmirigyrák leggyakoribb formája az adenokarcinóma, amely „az esetek mintegy 90%-át teszi ki.” Bár nem tartozik a leggyakrabban diagnosztizált daganatok közé, halálozási aránya szinte megegyezik az előfordulási aránnyal. Világszerte évente körülbelül „510 000 új esetet diagnosztizálnak, és majdnem ugyanennyi halálesetet jelentenek.”

Brazíliában az INCA becslése szerint évente „11 000 új eset és 13 000 haláleset” történik. A kutatás egyik szerzője, Pedro Luiz Serrano Uson Junior onkológus így fogalmaz: „Ez egy agresszív rák, amelyet nehéz kezelni. A betegek körülbelül 10%-ának van esélye a hosszú távú túlélésre, például az öt évvel a diagnózis után.”

Miért olyan veszélyes az idegi invázió?

A hasnyálmirigyrák egyik legrettegettebb jelensége a perineurális invázió, amikor a daganatsejtek behatolnak az idegekbe és azok mentén terjednek tovább. Ez súlyos fájdalmat okozhat, és megkönnyíti a tumor számára, hogy más szervekhez jusson. Uson szerint „a perineurális invázió a rák agresszivitásának markere.” Mivel az idegek összekötik a test különböző részeit, a daganatsejtek új „útvonalakat” kapnak a terjedéshez – írja a Science Daily.

A tumor rejtett támogató rendszere

A kutatást a CRID (Center for Research on Inflammatory Diseases) végezte, Carlos Alberto de Carvalho Fraga vezetésével, Helder Nakaya pedig a projekt fő kutatójaként vett részt. A csapat olyan fejlett technológiákat alkalmazott, amik „több ezer gén aktivitását elemzik egyedi sejtekben, miközben feltérképezik azok pontos helyét a tumorszövetben.” Nakaya szerint „képesek voltunk több tucat minta adatait integrálni rendkívül nagy felbontással.”

A 24 vizsgált mintából kiderült, hogy a tumor körüli kötőszövet, a stroma nem passzív háttér, hanem aktív szereplő a rák előrehaladásában.

A periostin szerepe – utat nyit a daganatnak

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a hasnyálmirigy csillagsejtjei nagy mennyiségű periostint termelnek. Ez a fehérje „képes átalakítani az extracelluláris mátrixot”, vagyis azt a szerkezetet, amely az egészséges szövetet rendezi és fenntartja.

A daganatsejteknek jelentős átalakításokra van szükségük ahhoz, hogy áttörjék a szöveteket és elérjék az idegeket. Nakaya így fogalmaz: „A periostin részt vesz ebben az átalakításban, utat készítve a daganatsejtek inváziójához.” Ha a rák eléri az ideget, az „útként” szolgálhat a további terjedéshez.

Miért nehéz kezelni a hasnyálmirigyrákot?

A tumor környezetének átalakulása desmoplasztikus reakciót vált ki: „Sűrű, rostos szövet halmozódik fel a daganat körül”, amely megkeményíti és gyulladttá teszi a területet. Ez a kemény burok megakadályozza, hogy a kemoterápiás és immunterápiás szerek eljussanak a tumorba. Uson szerint „ezért olyan nehéz még mindig kezelni a hasnyálmirigyrákot.”

Korai terjedés, rossz túlélési esélyek

Uson hangsúlyozza, hogy „a perineurális invázió annak a jele, hogy a daganatsejtek mozgékonyságot szereztek.” Ezek a sejtek „elhagyják a tumor tömegét, áthaladnak az egészséges szöveten, és elérik az ideg- és nyirokcsomó-kötegeket, amelyek a test más részeibe szállítják őket, elősegítve az áttétek kialakulását.”

Az esetek több mint fele már korai stádiumban mutatja ezt a terjedést, ám ez többnyire csak műtét után derül ki: „Sajnos ezt a perineurális inváziót csak akkor fedezzük fel, amikor már megtörtént. Csak a műtéti mintában látható, amikor biopsziára kerül.”

Új célpont a jövő terápiáihoz

A kutatók szerint a periostin ígéretes célpont lehet a jövő kezelései számára. „Ez a munka olyan utakat mutat, amelyek a hasnyálmirigyrák jövőbeli kezelési megközelítéseit irányíthatják.” Más daganatok esetében már zajlanak klinikai vizsgálatok periostint blokkoló antitestekkel, és ezek eredményei segíthetnek eldönteni, alkalmazható‑e a módszer hasnyálmirigyrákban is.

Uson szerint ez a stratégia illeszkedik a precíziós orvoslás fejlődési irányához: „Ha képesek vagyunk olyan antitesteket vagy gyógyszereket kifejleszteni, amelyek blokkolják ezeket a csillagsejteket, eszközeink lesznek arra, hogy megakadályozzuk, hogy a tumor ilyen korán megszerezze ezt az invazív képességet.”

A kutatás azt is megmutatta, milyen ereje van a nyilvános adatbázisok fejlett elemzésének. Nakaya szerint „képesek voltunk olyan kérdéseket feltenni és megválaszolni, amelyeket az eredeti szerzők nem vizsgáltak.”

A következő lépés az, hogy mindezt olyan terápiákká alakítsák, amelyek még az invázió előtt képesek beavatkozni. Uson így zárja a gondolatot: „A precíziós orvoslás fejlődik. A jövőben a betegeket genomikai és molekuláris változások alapján fogjuk kezelni, nem pedig kizárólag a daganat típusa szerint. Ez jelentős előrelépés az onkológiában.”