A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány szerint a világ népességének akár egyharmadát megfertőző kórokozó sokkal összetettebb és aktívabb, mint azt korábban gondolták. A toxoplazmózis leggyakrabban nem megfelelően hőkezelt hús, illetve szennyezett talaj vagy macskaürülék útján terjed.

A szervezetbe jutva a parazita mikroszkopikus cisztákat hoz létre – főként az agyban és az izomszövetekben –, amelyekben akár százával bújnak meg az élethosszig fennmaradó, lassú növekedésű formák. A legtöbb fertőzött soha nem tapasztal tüneteket, ám a ciszták később – különösen legyengült immunrendszer esetén – újra aktiválódhatnak, súlyos agyi vagy szembetegségeket okozva. A terhesség alatti fertőzés pedig különösen veszélyes lehet a magzatra – írja a Science Daily.

A ciszták nem passzív „alvó” struktúrák

A kutatók évtizedeken át úgy hitték, hogy egy ciszta egyetlen, egységes parazitapopulációt tartalmaz, ami inaktív marad, amíg újra nem éled. A UC Riverside csapata azonban egysejtes elemzéssel kimutatta, hogy ez téves feltételezés volt.

A tanulmány vezető szerzője, Emma Wilson: „Azt találtuk, hogy a ciszta nem csupán egy csendes búvóhely – hanem egy aktív központ, ahol különböző parazitatípusok működnek együtt a túlélés, a terjedés vagy az újraaktiválódás érdekében.” A kutatók legalább 5 különböző bradizoita‑altípust azonosítottak, amelyek mind más funkciót látnak el a cisztán belül.

Mi történik a ciszták belsejében?

Wilson elmondta, hogy a ciszták fokozatosan fejlődnek, miközben az immunrendszer nyomást gyakorol a parazitára.

• védőfallal körülvett struktúra
• akár 80 mikron méretű is lehet
• több száz bradizoitát tartalmaz, amik kb. 5 mikron hosszúak.

A ciszták leggyakrabban idegsejtekben találhatók, de gyakoriak a váz- és szívizomban is – ez magyarázza, miért fertőződhet meg az ember alul hőkezelt hús fogyasztásával.

Miért fontosak a ciszták a betegség szempontjából?

Wilson szerint a ciszták a fertőzés központi elemei:

• ellenállnak minden jelenlegi gyógyszernek
• élethosszig fennmaradnak
• segítik a parazita terjedését

Újraaktiválódáskor a bradizoiták gyorsan szaporodó tachizoitákká alakulnak, amik az egész testben elterjedhetnek, súlyos betegségeket okozva, például:

• toxoplasmás agyvelőgyulladást
• retinális toxoplazmózist

A Toxoplasma életciklusa sokkal bonyolultabb, mint hittük

„Évtizedeken át túlságosan leegyszerűsítve értelmeztük a Toxoplasma életciklusát, lineáris átmenetként a tachizoita és bradizoita stádiumok között. Kutatásunk megkérdőjelezi ezt a modellt.” A kutatók egérmodellel dolgoztak, ami természetes fertőzést utánoz. A cisztákat izolálták, enzimekkel lebontották, majd egysejtes RNS‑szekvenálással vizsgálták a bennük lévő parazitákat.

„Munkánk megmutatja, hogy a ciszta a parazita életciklusának központi irányító pontja. Ha valóban kezelni akarjuk a toxoplazmózist, a cisztára kell fókuszálnunk.”

Mit jelent mindez a jövőbeli kezelések számára?

A jelenlegi gyógyszerek csak a gyorsan szaporodó formákat képesek kontrollálni, a cisztákat nem. A kutatás azonban új célpontokat azonosít:

• megmutatja, mely altípusok felelősek az újraaktiválódásért
• magyarázatot ad arra, miért volt eddig sikertelen sok gyógyszerfejlesztés
• lehetőséget teremt precízebb terápiák kidolgozására

A veleszületett toxoplazmózis továbbra is komoly kockázat, különösen olyan országokban, ahol nincs rutinszerű szűrés.