„Az anyám 5 évvel ezelőtt hirtelen halt meg egy rövid betegség után. Az apám teljesen összeomlott, több mint 50 évig voltak együtt.” Hozzátette, édesapja még abban az évben megismerkedett egy özvegy asszonnyal, akivel azóta is kapcsolatban van: „Nem pontosan élnek együtt, de közel laknak egymáshoz, így gyakorlatilag mindent párként csinálnak.”

A nő és testvére kezdetben nem ellenezték a kapcsolatot, mivel apjuk boldognak tűnt, és világosan kijelentette, hogy nem költözik össze új párjával, illetve nem kíván újra házasodni. A helyzet azonban megváltozott, amikor az apa megkérdezte, van-e kifogásuk a házasság ellen.

Az érvek és aggodalmak

„Azt mondtam, hogy van. Ez olyasmi, amiről ő maga mondta, hogy nem fog megtörténni, és ha áldásomat adnám rá, az tiszteletlenségnek tűnne az anyám emlékével szemben. Rosszul tettem, hogy ezt mondtam? Aggódom amiatt is, hogy az apám és anyám közösen felhalmozott vagyonát nem kizárólag a két gyermeke örökölné, hanem az új felesége is, akit viszonylag rövid ideje ismer.”

A közösség reakciója

A hozzászólók véleménye megoszlott. „Sajnálom, hogy elvesztetted az anyádat, de szerintem igen, túlzónak tűnsz. 5 év után ez egyáltalán nem váratlan. Az indokaid inkább az örökségről szólnak, nem az apád boldogságáról.”

Mások viszont megértették az aggodalmakat. „Én nem házasodnék újra ilyen körülmények között, és ennek alapján nem várnám el a szüleimtől sem. Nyíltan elmondanám, hogy komoly aggályaim vannak amiatt, hogy az anyám öröksége nem a gyerekekhez vagy az unokákhoz kerülne.”

Egy másik hozzászóló így fogalmazott: „Őszintén szólva, öt éve van együtt az új hölggyel. Talán szereti, és vele akarja megosztani az életének hátralévő éveit. Ha képes házasságot kötni, akkor képes olyan végrendeletet is írni, amely mindenki igényeit figyelembe veszi. Értem, hogy ez felkavaró lehet, de hagynod kellene, hogy élje az életét.”