Josh Long később a People magazinnak így idézte fel a történteket: „Azt akartuk, hogy a csónak a part és egy homokpad között legyen, de még húsz perc sem telt el, amikor a sodrás kihúzott minket. Megpróbáltuk leengedni a horgonyt, de nem akadt meg. Egyre messzebb sodródtunk. Órák teltek el, integettünk, de senki sem látott minket. Az utolsó dolog, amit láttam, a parton lévő tornyok voltak, amik a teherhajókat vezetik be. Sötétedéskor már semmit sem láttunk. Másnap reggel nem volt föld a láthatáron. Csak imádkozni tudtunk.”

A fiúk sem rádiót, sem telefont nem vittek magukkal, így segítséget sem tudtak hívni. Este tízkor a szülők értesítették a parti őrséget, amely hajókkal, helikopterekkel és repülőgépekkel kezdte meg a keresést. Három nap elteltével azonban még mindig nem volt nyomuk, és a mentőakció lassan felkutatási műveletté vált, a családok pedig a legrosszabbra készültek.

A valóságban a fiúk életben voltak, de rendkívül súlyos körülmények között próbáltak túlélni. „Csuromvizesek voltunk, egymásba kapaszkodtunk, hogy melegen maradjunk.” Troy hozzátette: „Nappal annyira meleg volt, hogy többször beugrottunk a vízbe hűsölni. Aztán megjelentek a cápák, és többé nem mertünk bemenni.”

Az éhség és a szomjúság elviselhetetlen volt. „A víz olyan tiszta volt, mint a kék Gatorade. Troy könyörgött: ‘Kérlek, hadd igyak egy kicsit.’ Azt mondtam neki: ‘Ha megiszod, meghalsz.’” Egy alkalommal eső kezdett szemerkélni, és Josh így próbált vizet szerezni: „Tátott szájjal vártam a cseppeket, de nem esett elég. Végül a fedélzetről nyaltam fel a vizet.”

A kimerültség miatt hallucinációk is jelentkeztek. „Josh felriadt, és azt kiabálta, hogy a boltban vagyunk, és Mountain Dew-t kell vennünk. Mondtam neki: ‘Tesó, a víz közepén vagyunk, nincs itt Mountain Dew.’” Az éhség miatt Troy kétségbeesett lépésre szánta el magát, és megevett egy medúzát. Végül összesen körülbelül 100 alkalommal tette ezt meg.

A megmenekülés

Hét nappal az indulás után, április 30-án két halász, köztük a 70 éves Ben Degutis, észrevette a sodródó csónakot Cape Fear közelében, 111 mérföldre a kiindulási ponttól. Degutis így emlékezett: „Először nem tudtam, mi az. Ahogy közelebb értünk, láttam, hogy emberek integetnek, és te jó ég, két fiatal srác volt egy apró csónakban. Az egyik kiabálta: ‘Hála Istennek!’”

A kórházban kiderült, hogy Josh 13 kilogrammot fogyott, Troy pedig másodfokú égési sérüléseket szenvedett az arcán és a lábán, ezért három napig ápolták. Troy édesapja így fogalmazott: „Olyan volt, mintha újra megszületett volna. A szívemben érzett öröm óriási volt.”

A fiúk a megpróbáltatások közben arról álmodoztak, hogy ha egyszer kijutnak, közösen ünnepelnek. Josh így mesélte: „Amíg ott voltunk, a legnagyobb fagyikehelyről álmodoztunk – az ultimate sundae-ról. Troy és én el fogunk menni egy fagyizóba, és megesszük azt a fagyit.”