A világ egyik legismertebb történelmi ékköve, a Florentin-diamant, ami több mint száz évig rejtve volt, most újra napvilágra került. A 137 karátos, körte alakúra csiszolt, jellegzetes sárga árnyalatú drágakövet évszázadokon át európai uralkodók viselték, ám 1918 körül nyoma veszett. A The New York Times különjelentése szerint a kő egy kanadai banki széfben pihent mindeddig.

A drágakő jelenlegi tulajdonosai az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodóházának leszármazottai, akik most először osztották meg a nyilvánossággal a családi titkot, és elárulták, hogyan került ki Európából a kincs. Az utolsó ismert birtokosai IV. Károly, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó császára, valamint felesége, Zita császárné voltak.

A család az első világháború végén gyermekeikkel együtt menekült el Ausztriából, és sokáig úgy hitték, hogy a drágakő elveszett. IV. Károly 1922-ben meghalt, Zita pedig később Kanadába költözött, hogy a második világháború idején elkerülje a náci üldöztetést.

Számos elmélet született arról, mi történhetett a kővel: egyesek szerint a száműzött uralkodócsalád pénzszűkében eladta egy ismeretlen vevőnek, mások úgy vélték, hogy egy hűséges szolgának ajándékozták, aki Dél-Amerikába vitte. A The New York Times azonban most feltárta a valódi történetet Karl von Habsburg-Lothringen nyilatkozata alapján- „A nagymamám a diamantot és több más értékes ékszert egy kartondobozban vitte magával a költözéseik során. Feltételezem, hogy amikor Kanadába érkezett, a kincseket elhelyezte a bankban, és abban a széfben maradtak.” – idézte őt a People.

Von Habsburg-Lothringen hozzátette, hogy Zita császárné, aki 1989-ben hunyt el, mindössze két fiának – Robertnek és Rodolphe-nak – árulta el a drágakő hollétét, és azt kérte tőlük, hogy férje halála után száz évig őrizzék meg a titkot. „Minél kevesebben tudnak róla, annál nagyobb a biztonság” – magyarázta.

A kő hitelességét Christoph Köchert, az egykori császári udvari ékszerész vizsgálta meg, aki így nyilatkozott a The New York Times-nak: „A csiszolási mintázata szinte teljesen megegyezik a történelmi forrásokban szereplő ábrázolásokkal. Mindez számomra bizonyosságot ad arra, hogy ez az eredeti, történelmi Florentin-diamant.”

A család leszármazottai, akik ma Európában élnek, a jövőben szeretnék kiállítani a drágakövet és más, eddig rejtve maradt ékszereket Kanadában, hálájuk jeléül az ország felé, amely menedéket nyújtott számukra a nehéz időkben. Karl von Habsburg-Lothringen így fogalmazott: „A kőnek itt, Kanadában kell egy alapítvány részeként lennie. Időnként kiállításon kell szerepelnie, hogy az emberek valóban láthassák ezeket a darabokat.”