Adam Lopez, egy 39 éves brit targoncavezető egyik napról a másikra lett milliomos, miután júliusban kaparós sorsjeggyel több mint 1,3 millió dollárt (több mint 470 millió forintot) nyert, miközben bankszámláján korábban alig 17 dollár (kb. 6 ezer forint) volt. A BBC beszámolója szerint azonban a hirtelen jött gazdagság három hónapnyi féktelen bulizásba sodorta, amelynek végül súlyos egészségügyi következményei lettek – írja a New York Post.

Szeptemberben Lopez kétoldali tüdőembóliával került kórházba. Visszaemlékezése szerint: „Tudtam, hogy amit csinálok, annak egyszer vége lesz, és majdnem a lehető legrosszabb módon lett vége. Ez egy hatalmas, hatalmas ébresztő volt.” Hozzátette, az elmúlt három hónapban szinte megállás nélkül bulizott, és „három hónapig buliztam, két végén égettem a gyertyát.”

A férfi elismerte, hogy a nyeremény lehetőséget adott számára egy olyan élet kipróbálására, amit korábban sosem élhetett, de hozzátette: „Lehetővé tette számomra, hogy egy olyan életet éljek, amit soha nem éltem, de azt hiszem, rossz irányba vittem… élvezetes volt, amíg az egészségem problémává nem vált.” Elmondása szerint három héttel a kórházba kerülése előtt egy vérrög alakult ki a lábában, ami a tüdejébe jutott: „Három héttel ezelőtt vált nyilvánvalóvá… egy vérrög a lábamban, ami a tüdőmbe került.”

A Norfolk & Norwich Egyetemi Kórházban nyolc és fél napot töltött, és így írta le az élményt: „Nem tudtam járni, nem tudtam lélegezni. Felhívtam a mentőt, a házamból toltak be a mentőbe, és a legnagyobb életet megváltoztató dolog az volt, hogy ott feküdtem hátul, és hallottam a szirénákat.” A kórházi személyzetet angyalokhoz hasonlította: „Úgy éreztem, angyalok vettek körül.”

Lopez számára a történtek új perspektívát adtak: „Ez arra késztet, hogy az élet mindkét oldalát lásd, mert mindegy, hogy van egymilliód, százmilliód, milliárdod vagy trilliód – amikor a mentő hátuljában fekszel, semmi sem számít.” A férfi azt is elmondta, hogy megbánta, amiért a nyeremény után azonnal felmondott targoncás állásában: „Otthagytam a munkám, és soha nem kellett volna megtennem. Elvesztettem az életem és a mindennapjaim struktúráját… teljesen elszakadtam attól az élettől, amit addig éltem.” Most a következő hat-kilenc hónapban a felépülésre koncentrál, és abban bízik, hogy „visszatérhetek a teljes önmagamhoz.”