A Flagship 2 névre keresztelt modell 3,4 milliárd galaxist térképez fel, és több mint 4 billió részecske gravitációs kölcsönhatását követi nyomon. A szimuláció alapját az a számítási algoritmus adja, amit Joachim Stadel, a Zürichi Egyetem (UZH) asztrofizikusa dolgozott ki. Már 2019-ben lefuttatta a számításokat a Piz Daint szuperszámítógépen – amely akkor a világ harmadik legerősebb gépe volt –, és ennek eredményeként született meg a világegyetem rendkívül részletes virtuális modellje.

Julian Adamek, a Zürichi Egyetem kutatója, aki szintén részt vett a projektben, így fogalmazott: „Ezek a szimulációk kulcsfontosságúak az Euclid adatainak elemzésére való felkészüléshez.”

A Euclid Konzorcium közleménye szerint az űrtávcső 2023 óta térképezi fel a galaxisokat, és a sötét energia, valamint a sötét anyag eloszlását vizsgálja. A küldetés célja, hogy a látható égbolt mintegy egyharmadát feltérképezze. Az óriási adatmennyiség feldolgozását a Flagship 2-hez hasonló szimulációk gyorsítják – írja a Space.com.

A kutatók arra számítanak, hogy az Euclid megfigyelései nagyrészt igazolják majd a szimuláció előrejelzéseit, ugyanakkor meglepetésekre is számítanak. A Flagship 2 a jelenleg elfogadott standard kozmológiai modellen alapul, ám a küldetés célja éppen ennek a modellnek a próbára tétele. Joachim Stadel így fogalmazott: „Már most látunk jeleket a standard modell repedéseire.”

A tudósok különösen a sötét energia természetét szeretnék jobban megérteni. Ez az a titokzatos erő, ami a világegyetem tágulását hajtja. A standard modellben a sötét energia egyszerűen egy állandóként szerepel, de az Euclid akár 10 milliárd évre visszatekintő megfigyelései új jellemzőket tárhatnak fel. Adamek szerint: „Láthatjuk, hogyan tágult a világegyetem abban az időben, és megmérhetjük, hogy ez az állandó valóban állandó maradt-e.” Az Euclid első megfigyelési adatait 2025 márciusában hozták nyilvánosságra, a következő adatcsomag publikálása pedig 2026 tavaszára várható.