A súlyos gerincsérülés után Amelia Peckham hónapokig küzdött azért, hogy visszanyerje a lábai mozgását, és újra önálló lehessen. A kórházi rehabilitáció során azonban nemcsak a fizikai fájdalommal, hanem a külvilág előítéleteivel is szembe kellett néznie. Egy alkalommal, miközben gyógytornán vett részt, egy látogató odavetette neki: „Őszintén, csodálatos, hogy folytatod. Én inkább meghalnék.”

„Ezt hallani földindulásszerű élmény volt. Arra gondoltam, miért csinálom mindezt, ha valaki más inkább meghalna?” – idézte fel Amelia, aki akkoriban teljes erőbedobással a fizioterápiára koncentrált. „Nem akartam meghalni, élni akartam, független lenni, és biztosítani, hogy én és mindenki körülöttem a lehető legjobb esélyt kapja a mindennapi élet önálló folytatására.”

Amelia a kórházból kerekesszékkel és más mozgást segítő eszközökkel távozott – ahogy az Egyesült Királyságban 4,3 millió ember, mivel a mozgáskorlátozottság a leggyakrabban jelentett fogyatékossági forma. Sajnálatos módon a nyilvános térben sokan szembesülnek azzal, hogy bámulják, megszégyenítik vagy akár bántalmazzák őket, amikor segédeszközt használnak.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Crutches & Walking Sticks | Safe, Silent & Comfortable (@coolcrutches) által megosztott bejegyzés

Döbbenetes, ahogyan egyesek reagálnak

A Cool Crutches & Walking Sticks – Amelia saját cége – kutatása szerint a segédeszközt használók 93%-a érzi úgy, hogy nyilvánosan megfigyelik, és öt emberből három már kapott negatív vagy bántó megjegyzést. Egy Bupa-felmérés pedig kimutatta: ezek az élmények fokozott szorongást és alacsonyabb önértékelést okoznak.

A felmérés résztvevői között akadt, akinek „kirántották a botját a keze alól, és meglökték, hogy lássák, a ‘mozgássérült’ elesik-e”. Másokat azzal vádoltak: „Csak színleled, hogy segélyt kapj. Te egy selejt vagy. A családod jobban járna nélküled.” – idézte a Mirror a cikkében.

A kutatás még ennél is megdöbbentőbb eseteket tárt fel: nők számoltak be arról, hogy mozgássegítő eszközeik miatt bántalmazó megjegyzéseket kaptak, például „legalább nem tudsz elfutni előlem”, vagy „csak nem voltál még a megfelelő emberrel”*

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Amelia Peckham (@amelia_peckham) által megosztott bejegyzés

Amelia élete is megváltozott

Amelia elmondta, a baleset után gyorsan „páncélt” kellett növesztenie, hogy megvédje magát a kirekesztő és bántó megnyilvánulásoktól. „A világ nem állt készen arra, hogy lásson egy fiatal, fogyatékkal élő, látható embert – és még ma sem áll készen” – fogalmazott. „Amikor elhagytam a kórházat, a fogyatékkal élők alig voltak jelen a médiában, hacsak nem tragédiához kötődött a történetük. A segédeszközöket úgy ábrázolták, mint valamit, amit el kell rejteni vagy amitől félni kell. Bár ez lassan változik, még rengeteg a tennivaló.”

Ma Amelia azon dolgozik, hogy megváltoztassa a társadalom szemléletét, és a mozgást segítő eszközöket ne szégyenforrásként, hanem a függetlenség szimbólumaként lássák. „Egy nap szeretném, ha a segédeszközökre úgy tekintenénk, mint a szemüvegre: valamire, ami jobbá teszi az életed, és közben jól is nézel ki vele” – mondta. „Az, ahogyan valaki reagál a fogyatékosságodra, mindent elmond róla, és semmit rólad. Csak remélem, hogy egyre többen felismerik ezt – fogyatékkal élők és egészségesek egyaránt.”