A terv nem csupán technológiai áttörést jelentene, hanem része annak a hosszú távú stratégiának is, amely szerint az USA tartós emberi jelenlétet kíván biztosítani a Holdon. A Politico információi szerint Sean Duffy, az Egyesült Államok közlekedési minisztere – akit ideiglenesen a NASA élére is kinevezett Donald Trump elnök – úgy fogalmazott: „A Kínához és Oroszországhoz hasonló országok potenciálisan kijelölhetnek egy kizárási zónát a Holdon.” E kijelentéssel arra utalt, hogy a globális űrverseny újra geopolitikai dimenziót öltött.

A nukleáris energia lehet a kulcs a Hold-kolóniákhoz

A NASA célja egy legalább 100 kilowatt teljesítményű reaktor létrehozása, amely elegendő lenne egy kisebb holdbázis energiaellátására. Bár ez a teljesítmény elmarad egy földi szélturbina (2-3 megawatt) kapacitásától, mégis jelentős előrelépést jelentene a holdi körülmények között. Ahogyan Dr. Sungwoo Lim, a Surrey Egyetem űrkutatási szakértője rámutatott: „Egy akár csak szerény méretű holdi lakóegység is megawatt-szintű energiaellátást igényelne. A napelemek és akkumulátorok önmagukban nem képesek megbízhatóan biztosítani ezt.”

Dr. Lim hozzátette: „A nukleáris energia nemcsak kívánatos, hanem elkerülhetetlen is.” A Holdon egy nap kb. négy földi hétnek felel meg – két hét világosságot két hét teljes sötétség követ. Ez komoly kihívást jelent a kizárólag napenergiára támaszkodó rendszerek számára, ezért is kerül ismét előtérbe a nukleáris technológia alkalmazása az űrben.

Előzmények és kihívások

Nem új keletű a gondolat, hogy a Holdon nukleáris energia biztosítsa az ottani életfenntartó rendszerek működését: a NASA már 2022-ben három 5 millió dolláros szerződést ítélt oda cégeknek reaktortervezésre. Kína és Oroszország pedig 2025 májusában jelentette be, hogy 2035-re automatikus nukleáris erőművet építenének a Holdon.

Lionel Wilson, a Lancaster Egyetem geológus professzora szerint technikailag „lehetséges, hogy 2030-ig reaktor kerüljön a Holdra – amennyiben elegendő pénzügyi forrást biztosítanak hozzá”. Kiemelte továbbá, hogy a kis teljesítményű reaktorok tervei már léteznek, és az Artemis-program – amelynek keretében emberek és eszközök juthatnak el a Holdra – kulcsszerepet játszik a megvalósításban.

A projekt árnyoldalai: biztonság és politikai motivációk

A BBC cikke szerint az amerikai költségvetési megszorítások, különösen a 2026-ra előirányzott 24%-os NASA-büdzsévágás, komoly aggodalmakat vetnek fel a program realitásával kapcsolatban. Ez több tudományos projektet is érint, például a Mars-minta visszahozatalát célzó Mars Sample Return küldetést.

Dr. Simeon Barber, az Open University bolygókutatási szakértője szerint „a radioaktív anyagok Földről való kilövése biztonsági aggályokat vet fel. Ehhez külön engedély szükséges, de nem megoldhatatlan feladat.”

A tudományos közösség egy része attól tart, hogy az atomreaktor telepítése mögött elsősorban politikai szándék áll. „Úgy tűnik, visszatérünk az első űrverseny korszakába, ahol a rivalizálás előtérbe került – ez tudományos szempontból kissé aggasztó” – fogalmazott Dr. Barber. „A verseny ösztönözheti az innovációt, de ha a nemzeti érdekekre és birtoklásra helyeződik a hangsúly, azzal könnyen szem elől téveszthetjük a valódi célt: a Naprendszer felfedezését.”

Kinek a Holdja?

Sean Duffy nyilatkozata – miszerint Kína és Oroszország „kizárási zónát” hozhat létre – az úgynevezett Artemis Egyezményre utal, amelyet 2020-ban hét ország írt alá. Az egyezmény értelmében „biztonsági zónák” alakíthatók ki a holdi műveletek és eszközök körül.

„Ha építesz egy reaktort vagy bármilyen bázist a Holdon, jogod van biztonsági zónát kijelölni körülötte. Egyesek szerint ez annyit tesz: ‘ez a mi területünk, működni fogunk itt, és más nem jöhet be’” – mondta Dr. Barber.

Ugyanakkor hozzátette, a reaktor önmagában nem sokat ér, ha az Artemis 3 – amely 2027-re tervezett emberes holdraszállás – finanszírozási és technikai nehézségekkel küzd. „Ha van nukleáris energiád, de nincs mód embereket és felszerelést juttatni a bázisra, az nem sokat ér” – zárta gondolatait.