Amikor kicsomagoltam a Honor 400-at, az első gondolatom az volt, hogy valaki rosszul rakta fel az árcédulát. A 399 fontos telefon ugyanis úgy néz ki és olyan tapintású, mint egy 600-700 fontos készülék. A műanyag keret és hátlap ellenére nincs az az olcsó, üreges érzés, ami jellemzi a legtöbb péntárcaarát telefont. Sőt, a Midnight Black színváltozat elegánsan matt felülete egyenesen prémium benyomást kelt, és ami még jobb, nem fogja az ujjlenyomatokat olyan mértékben, mint a fényes felületek.

A 184 grammos súly tökéletes egyensúlyt teremt a könnyedség és a masszivitás között. Elég könnyű ahhoz, hogy egész nap a zsebben hordozd, mégis elegendően súlyos, hogy ne érezd úgy, mintha játéktelefont tartanál a kezedben. A lapos dizájn egyértelműen iPhone-ihletésű, különösen a kameramodul elhelyezése, de nem zavaróan másolás jellegű.

A Honor 400 Pro már egy másik liga. A 205 grammos súly és a négyoldali ívelt dizájn olyan érzést kelt, mintha egy flagship telefont tartanál a kezedben. A fekete színű tesztpéldány gyönyörű, különösen a matt üveg hátlap, ami praktikusan nem mutatja az ujjlenyomatokat. A műanyag keret itt is leleplezi, hogy nem egy valódi csúcskategóriás készülékről van szó, de őszintén, ezt csak akkor veszed észre, ha kifejezetten keresgélsz utána, ugyanis a Honor ügyes módon alumínium-szerű felületet adott a műanyag keretnek.

Mind a két telefon IP védelemmel rendelkezik, bár különböző szintekkel. A Honor 400 IP65/66 védelmet kap, ami ellenáll a vízsugárnak és a pornak, míg a Pro IP68/69 besorolással büszkélkedhet, amely már teljes víz alá merülést is kibír másfél méteres mélységig 30 percig, sőt még a nagynyomású vízsugarat is.

Kijelző technológia: Amikor nem számít az ár

Mindkét telefon ugyanazt a lenyűgöző 5000 nites csúcsfényerőt ígéri, és ez a gyakorlatban valóban működik. Nyári napfényben is teszteltük őket, és még a legfényesebb körülmények között is tökéletesen olvasható volt minden szöveg. Ez olyan szint, amit korábban csak a legdrágább flagship telefonoknál láttunk. A Honor 400 6.55 hüvelykes kijelzője ideális azoknak, akik szeretik az egykézi használatot, míg a Pro 6.7 hüvelykes panele jobb filmek nézéséhez és produktív munkához.

A kijelző minősége mindkét készüléknél lenyűgöző. Az OLED technológia biztosítja a mély feketéket és az élénk színeket, míg a 460 PPI pixelsűrűség garantálja az éles képet. A színpontosság természetes, nem túltelített, ami fotók szerkesztéséhez és megtekintéséhez ideális. A HDR támogatás pedig azt jelenti, hogy a Netflix és YouTube HDR tartalmak valóban úgy néznek ki, ahogy a készítők szánták.

Ami különösen tetszett, az a 3840Hz-es PWM dimming. Ez technikailag azt jelenti, hogy az OLED panel villogása olyan magas frekvencián történik, hogy a szem nem érzékeli. A gyakorlatban pedig azt tapasztaltam, hogy hosszú éjszakai olvasás után sem fájt annyira a szemem, mint más telefonoknál. Ez lehet, hogy apróságnak tűnik, de aki sokat használja a telefonját munkára vagy szórakozásra, az megérzi a különbséget. A Honor által fejlesztett szemkímélő technológiák között ott van még a kék fény szűrés és a természetes színhőmérséklet-beállítás is.

A 120Hz-es frissítési frekvencia mindkét készüléken gördülékeny élményt nyújt. A Honor 400 három módot kínál: dinamikus, normál és magas. A dinamikus mód automatikusan váltogat a tartalomnak megfelelően, bár néha visszavált 60Hz-re böngészés közben. Ez optimalizálási kérdés, és nem befolyásolja jelentősen a használhatóságot, de a Pro valamivel intelligensebb ebben a tekintetben.

A kijelző lapos a Honor 400-on, míg a Pro quad-curved dizájnnal rendelkezik. Ez utóbbi kétségkívül eleganciát ad a készüléknek, de a gyakorlatban a lapos felület könnyebb használatot jelent, különösen védőfólia felhelyezése esetén.

Teljesítmény: Papír kontra mindennapi valóság

A Honor 400 Snapdragon 7 Gen 3 chipje papíron középkategóriás teljesítményt ígér, és ezt nagyrészt be is váltja. A mindennapi feladatok – Instagram böngészés, e-mailek, navigáció Google Maps-ben, zenehallgatás Spotify-on – simán mennek, és még a Call of Duty Mobile is játszható közepes beállításokon 60 fps-sel. A 8GB vagy 12GB RAM elegendő a multitaskinghez, és ritka volt, hogy az alkalmazások újraindultak volna a háttérből.

Benchmark eredményekben a telefon 1136 pontot ért el Geekbench 6 single-core tesztben és 3135-öt multi-core-ban. Ez olyan szint, ami a Samsung Galaxy A56-tal és a Motorola Edge 60 Fusion-nel egy kategóriában van. A PCMark Work 3.0 tesztben 12569 pontot szerzett, ami kiváló irodai alkalmazások használatához.

Ahol megbotlik a Honor 400, az a videószerkesztés és a nehezebb 3D játékok. A 3DMark Wild Life Extreme tesztben 1482 pontot ért el, ami elég Genshin Impact alacsony beállításokhoz, ám senki se reméljen tőle high-end gaming teljesítményt. De őszintén, ki vár el egy 399 fontos telefontól ProRes videó exportálást vagy AAA játékok futtatását maximum beállításokon?

A Honor 400 Pro már egészen más tészta. A Snapdragon 8 Gen 3 chip lényegében 2024-es flagship szintű teljesítményt nyújt. Ez az a processzor, ami a Samsung Galaxy S24-ben és több más csúcstelefonban is megtalálható. Genshin Impact maximum beállításokon 60 fps-sel? Semmi probléma. 4K videó export? Percek alatt kész. Multitasking húsz alkalmazással? Meg se kottyan.

A Pro benchmark eredményei lenyűgözőek: Geekbench 6-ban magasabb pontszámot ér el, mint a legtöbb 2024-es flagship, és a gaming tesztekben is a top kategóriában teljesít. Zenless Zone Zero maximum beállításokon 50-60 fps között fut, Dead Cells akár 115-120 fps-t is elér, Mobile Legends pedig maximum beállításokon stabil 60 fps-t produkál.

Furcsa módon azonban a mindennapi használatban nincs óriási különbség a két telefon között böngészés, social media vagy email használat terén. A Pro gyorsabb, ez kétségtelen, de ha nem vagy hardcore gamer vagy content creator, akkor a Honor 400 teljesítménye is bőven elég. Az alkalmazások megnyitása, váltás közöttük, vagy akár a kamera indítása hasonló sebességgel történik mindkét készüléken.

A hőgazdálkodás mindkét telefonnál kiváló. A Honor 400 maximum 43 Celsius fokra melegszik intenzív használat közben, míg a Pro 45 foknál is hűvösebb marad. Ez azt jelenti, hogy egyik sem vesz vissza a teljesítményből még több órás gaming sessionök alatt sem.

Kamerarendszer: Itt dől el a meccs

A Honor 400 200 megapixeles főkamerája papíron lenyűgöző, de a valóság az, hogy pixel binning miatt 12.5 megapixeles képeket készít. És tudod mit? Ez tökéletesen rendben van. A Samsung ISOCELL HP3 szenzor nagy, 1/1.4 hüvelykes mérete biztosítja a jó fénygyűjtést, míg az optikai képstabilizáció segít éles képeket készíteni kéztartásból is.

A képminőség kiváló nappali körülmények között. A színek természetesek, nem túltelítettek, ami a Honor korábbi telefonjaihoz képest nagy előrelépés. A dynamic range jó, bár néha túlságosan felvilágosítja az árnyékokat HDR módban. A részletesség kiváló, és a 200 megapixeles szenzornak köszönhetően 2x-es és akár 4x-es digitális zoom is használható minőségi vesztés nélkül.

A portré mód egyszerűen zseniális. A Harcourt inspirálta feldolgozás három különböző stílust kínál, és mindegyik profi szintű eredményeket produkál. A bokeh természetes, a téma észlelése pontos, és még mozgó alanyokról is sikerül jó portrékat készíteni – ami a legtöbb középkategóriás telefon gyenge pontja.

Teljes méret itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.

Három hét alatt számtalan fotót készítettem a Honor 400-zal különböző körülmények között, és mintegy 90 százalékuk social media kész lett. A családi összejövetelek, utcai fotók, közeli felvételek mind jól sikerültek. Az ultrawide kamera 12 megapixeles felbontása elegendő wide-angle felvételekhez, és autofokuszának köszönhetően makró felvételekre is használható 2.5 cm-es közeltávolságig.

Az egyetlen komolyabb probléma az éjszakai fotóknál jelentkezik, ahol túl agresszív a képfeldolgozás. A Night mode automatikusan bekapcsol gyenge fény esetén, de gyakran túl világossá teszi a képeket, elvesztve az éjszaka hangulatát. A fényforrások körüli halo effect is zavaró tud lenni.

A Honor 400 Pro kamerarendszere viszont egyenesen lenyűgöző. A főkamera ugyanaz a 200 megapixeles Samsung szenzor, de mellé 50 megapixeles Sony IMX856 telefotó társul 3x optikai zoommal és optikai képstabilizátorral. Ez hatalmas különbség az alap modellhez képest. A telefotó 3x-6x között kiváló minőséget nyújt, 10x-nél még mindig használható, és AI asszisztenciával akár 50x-ig is lehet zoomolni – bár ez utóbbi inkább pr fogás, mint gyakorlati funkció, mutatjuk, miért:

A telefotó kamera különösen portré fotózásnál ragyog. A 68mm-es ekvivalens gyújtótávolság tökéletes arcképekhez, az optikai képstabilizáció pedig biztosítja az éles képeket még gyengébb fény mellett is. A bokeh minősége optikai úton természetesebb, mint amit a főkamera digitálisan tud produkálni.

De a valódi pluszt az AI funkciók jelentik. A képből videó feature Google Veo 2 AI modellt használ, és állóképekből 5 másodperces videókat készít. Kezdetben szkeptikus voltam vele kapcsolatban, de amikor egy családi fotómból készítettem „élő” videót, őszintén ámultam. Nem tökéletes, sőt néha bizarr eredményeket produkál, de amikor működik, akkor lenyűgöző. A generálás körülbelül egy percet vesz igénybe, és nincs hang, de az eredmény gyakran megdöbbentően életszerű.

Az AI Eraser 2.0 hatékonyan távolít el nem kívánt objektumokat a képekről, az AI Outpainting pedig képes kiterjeszteni a fotók kereteit. Az Open Eyes funkció automatikusan kinyitja a becsukott szemeket a csoportképeken, ami családi képeknél rendkívül hasznos.

A videó minőség mindkét telefonnál jó. A Honor 400 4K-t maximum 30 fps-sel tud, míg a Pro 4K 60 fps-re is képes főkamerával és telefotóval. Az elektronikus képstabilizáció hatékony, bár nem ér fel a gimbal szintű stabilitással. Az éjszakai videók minősége megfelelő, de nem kiemelkedő.

Akkumulátor és töltés: Egész napos megbízhatóság

Mindkét telefon 5300 mAh-s akkumulátort kap szilikon-karbon technológiával, ami nagyobb energiasűrűséget jelent a hagyományos lítium-ion cellákhoz képest. A gyakorlatban ez egész napos, sőt akár másfél napos használatot jelent.

A Honor 400-zal reggel teljes töltöttséggel indulva este 10 órakor még mindig 25 százalék maradt vegyes használat mellett. Ez magában foglalja a közösségi média böngészést, fotózást, GPS navigációt, zenehallgatást, email és üzenetkezelést, valamint alkalmi webes böngészést.

A Honor 400 Pro ugyanennél a használatnál valamivel jobban teljesít – este még 30-35 százalék szokott maradni, ami részben a hatékonyabb Snapdragon 8 Gen 3 chipnek, részben a jobb szoftver optimalizálásnak köszönhető. Érdekes módon a WiFi és 5G használat közötti különbség minimális, ami nem jellemző a legtöbb telefonra.

A töltési sebességekben már jelentős a különbség. A Honor 400 66W-tal tölt, ami a tesztjeink szerint 15 perc alatt 44%-ot ad, míg teljes töltést 46 perc alatt ér el. Ez már önmagában gyors, de a Pro 100W-os SuperCharge technológiája még lenyűgözőbb: 15 perc alatt 53%-ot tölt, és mindössze 38 perc alatt ér el 100%-ot.

A Honor 400 Pro támogatja a 50W-os vezeték nélküli töltést is, ami körülbelül 1 óra 5 perc alatt tölti fel teljesen a telefont. Fontos azonban megjegyezni, hogy egyik telefon sem tartalmaz töltőt a dobozban, legalábbis az európai piacon. A Honor ugyan kínál ingyen 100W-os töltőt korai vásárlóknak promóciós ajánlatként, de ez időben korlátozott.

Szoftver élmény: AI mindenhol, de értelmes helyeken

A MagicOS 9 Android 15 alapokra épül, és első ránézésre egyértelműen iOS inspirációt mutat. Az app ikonok, a Vezérlőpult, még a Beálltások menü is Apple-szerű megjelenést kap. Ez lehet irritáló azoknak, akik tiszta Android élményt szeretnének, de a rendszer stabil és jól optimalizált.

A Honor ígérete szerint mindkét telefon 6 év Android frissítést és 6 év biztonsági javításokat kap. Ez kiemelkedő a középkategóriában, és szinte a Samsung és Google szintjén van. Az első nagyobb frissítés, az Android 16 várhatóan 2025 végén érkezik.

Az AI funkciók mindkét telefonon jelen vannak, de a Pro exkluzív extra funkciókkal rendelkezik. A Magic Portal 2.0 lehetővé teszi, hogy körberajzolj bármit a képernyőn – szöveget, képet, objektumot –, és automatikusan javasol kapcsolódó alkalmazásokat vagy műveleteket. Egy étterem nevét körberajzolva például Google Maps-ben megnyitja, vagy lehetővé teszi asztalmegrendelő appok keresését.

Az AI fordítás valós időben fordít beszélgetéseket, alapvető nyelvpároknál a funkció offline is működik. Az AI Notes automatikus hangfelvétel-átírást kínál meeting-ek során, összefoglalókat generál, és több nyelvet is támogat.

A Magic Capsule Honor változata egyfajta válasz az Apple Dynamic Island-jára, de korlátozott funkcionalitással. Időzítő, zenelejátszás és a videólejátszás állapotát mutatja, ám harmadik fél támogatás nincs hozzá.

A rendszer egykezes használatra optimalizált, a gesztusvezérlés és a navigáció természetes. A bloatware sajnos jelen van – több Honor és partner alkalmazás is telepítve érkezik –, de ezek eltávolíthatók.

Kapcsolódás és hívás minőség

Mindkét telefon 5G-képes a legtöbb európai és ázsiai sávon. A Honor 400 Wi-Fi 6-ot támogat, míg a Pro Wi-Fi 7-et, beleértve a 6 GHz-es sávot is. A tesztelt routerrel mindkét telefon stabil kapcsolatot tartott, bár a Pro valamivel gyorsabb transfer sebességeket ért el.

A hívásminőség természetes mindkét telefonon, a zajcsökkentés hatékonyan működik csendes környezetben, de zajos helyen – mint egy forgalmas utca – néha megszenved. A VoLTE és VoWiFi támogatott a legtöbb európai szolgáltatónál.

A dual SIM támogatás elérhető nano SIM kártyákkal vagy egy fizikai SIM + eSIM kombinációval. Az eSIM aktiválás QR kóddal egyszerűen megoldható.

Három hét után

Három hét intenzív használat után világossá vált, hogy a Honor 400 egy megbízható, kiszámítható telefon. Tudod, mit vársz el tőle, és pontosan azt kapod. Nem hagy cserben a reggeli meeting-ek során, nem lassul le váratlanul multi-app használatkor, és a kamera mindig készen áll a fontos pillanatokra. Az ujjlenyomat-olvasó gyors és megbízható, a face unlock pedig szintén kifogástalanul működik.

A Honor 400 Pro ezzel szemben egy túlteljesít. Többet tud, mint amire a legtöbb embernek szüksége van, és ez jó érzés. A kamerarendszer alkotói szinten is használható, az AI funkciók pedig tényleg hasznosak mindennapi helyzetekben.

Egyik telefonnál sem kell idegeskedni az akkumulátor lemerülése miatt, csak ritkán fordult elő, hogy este 20% alá esett volna az akkumulátor szintje, és ha ez meg is történt, a gyorstöltés 15-20 perc alatt elegendő energiát adott a nap befejezéséhez.

Hiány és piros pont

A Honor 400 esetében a telefotó kamera hiánya a legfájóbb pont. Amikor hozzászoksz a jó portréfotókhoz, akkor a 2x digitális zoom már nem elég. Az ultrawide kamera tisztességes, de éjszaka gyenge. A dobozban nincs töltő, ami ebben az árfekvésben különösen bosszantó, főleg amikor tudjuk, hogy a gyártás költsége mindössze néhány dollár lenne.

A szoftver felhasználói élményén is van mit javítani, ugyanis a MagicOS túl iOS-szerű, ami az Android felhasználókat akár még zavarhatja is. Az előre telepített alkalmazások eltávolítása időigényes az első beállítás során, a kamera app pedig néha túl agresszív HDR processing-et végez, ami természetellenes kinézetet eredményez.

A Honor 400 Pro-nál a fő probléma az ár-érték egyensúly kérdése. 300 ezer forint környékén már a csúcskészülékek területén vagyunk, ahol a Samsung Galaxy S25+ is elérhető. A kamera jobb a Samsungnál, de más területeken már nincs akkora előny. A MagicOS komplexitása itt is zavaró – túl sok menü, túl sok beállítási lehetőség.

Pozitívumként ki kell emelni mindkét telefon összeszerelési minőségét. A műanyag használata ellenére prémium érzetet keltenek, a kijelző mindkét modellen a csúcskategóriát idézi. Az akkumulátor élettartam kiváló, a gyorstöltés valóban gyors, a kamera minősége pedig meghaladja az árfekvést.

A 6 éves támogatási ciklus kiemelkedő a kategóriában, az AI funkciók működnek és hasznosak, nem csak marketingfogások, a gaming teljesítmény pedig a célközönség számára több mint elegendő.

Konklúzió: Melyiket válaszd és miért?

Több hetes tesztelés után világos, hogy mindkét telefon felülmúlja az elvárásokat a saját árfekvésében, de különböző típusú felhasználóknak valók.

A Honor 400 tökéletes választás azoknak, akik megbízható, szép fotókat készítő telefont akarnak anélkül, hogy túlfizetnének. Ez a telefon bebizonyítja, hogy 2025-ben már 180 ezer forintért is csúcskategória közeli élményt kaphatunk. A portré kamera kvalitása, az egész napos akkumulátor, és a stabil teljesítmény olyan kombináció, amit korábban csak drágább telefonoknál láttunk.

Ideális lehet azoknak, akik épp első telefonjukat cserélnék le egy erősebbre, de egyetemistáknak is, vagy igazából bárkinek, aki egyszerűen jó telefont akar elfogadható áron. Ha nem érdekel a telefotó, a hardcore gaming, vagy a fejlett AI funkciók, akkor ez a telefon minden mást tökéletesen ellát.

A Honor 400 Pro már azoknak való, akik kreativitásra, AI funkciókra és top teljesítményre vágynak, de nem akarnak ezért csúcsmodellekre jellemző árat fizetni. Ez a telefon kamerarendszerében felülmúlja a drágább Samsung Galaxy S25+ teljesítményét, miközben AI funkciók tekintetében is előrébb jár. A telefotó, a 4K 60fps video, az AI-támogatású szerkesztő eszközök és a decens gaming teljesítmény olyan csomag, ami 300 ezer forintért nehezen lelhető fel máshol.

Összegzésként nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki a Honor 400 vagy 400 Pro mellett dönt, biztosan nem fogja megbánni a választását, már csak azért sem, mert a 6 éves szoftvertámogatás miatt a készülékek még hosszú ideig relevánsak lesznek.