A lecanemab hatóanyagú készítmény, amely korlátozott mértékben lassítja a tanulási, megértési és információtárolási képességek hanyatlását, azon Alzheimer-betegek számára ajánlott, akiknél a betegség még nem érte el az előrehaladott stádiumot. 

Az ajánlás kizárólag azokra a páciensekre vonatkozik, akik az Alzheimer-kórban fontos szerepet játszó specifikus génből (ApoE4) legfeljebb egy kópiával rendelkeznek, mivel a két kópiával rendelkező személyeknél nagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő olyan mellékhatások, mint az agyi duzzanat vagy vérzés.

A jóváhagyás az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) „pozitív tudományos elemzését” követően született meg, amely tavaly novemberben arra a következtetésre jutott, hogy a betegek egy meghatározott csoportja számára „a Leqembi (a forgalmazott márkanév) Alzheimer-gyógyszer előnyei a betegség tüneteinek előrehaladásának lassításában nagyobbak, mint a kockázatok”.

Szigorú feltételek mellett

Az engedélyezés szigorú feltételekhez kötött a készítmény használatát illetően, valamint egyértelmű követelményeket tartalmaz a kockázatok csökkentésére vonatkozóan, közölte az Európai Bizottság. 

Az EMA korábban, tavaly júliusban elutasította az első engedélyezési kérelmet, mivel a mellékhatások kockázatát túl nagynak ítélte. A Leqembi gyógyszert az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban már korábban engedélyezték, így az európai betegek számára is megnyílt az út az innovatív terápiához való hozzáféréshez, amely ugyan nem gyógyítja meg a betegséget, de jelentősen javíthatja az érintettek életminőségét a betegség korai szakaszában.

A döntés fontos előrelépést jelent az Alzheimer-kór elleni küzdelemben, mivel évtizedek óta ez az első olyan kezelés, amely nem csupán a tünetek enyhítésére, hanem a betegség folyamatának lassítására is képes, ami az érintett betegek és családjaik számára hosszabb ideig tartó jobb életminőséget biztosíthat a diagnózist követően.

A szakemberek szerint az európai engedélyezés után a tagállamokban várhatóan megkezdődik a terápia finanszírozási feltételeinek kidolgozása, amely meghatározza majd, hogy mely betegek férhetnek hozzá a kezeléshez, illetve milyen körülmények között alkalmazzák azt a gyakorlatban.