Különleges égi jelenségnek lehetünk szemtanúi, idén utoljára
Rövidesen különleges együttállást figyelhetünk meg: a Hold és a Mars gyönyörű látványt nyújt majd együtt az éjszakai égbolton, ráadásul a Méhkas csillaghalmaz is csatlakozik hozzájuk.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló közleménye szerint november 20-án este 10 órakor színpompás együttállással ajándékoz meg bennünket a késő ősz – szemlézte az Index a tájékoztatást. Mint írják, kelet felé tekintve, közel a horizonthoz, egymás mellett figyelhetjük meg az ezüstös fényben ragyogó Holdat és a vörösen tündöklő Mars bolygót. Éjfélre pedig a Méhkas csillaghalmaza is csatlakozik az égi pároshoz.
A 71 százalékos fogyó Holdat könnyen megtaláljuk a keleti horizonton, tőle délnyugati irányban pedig ott tündököl majd a vörös fényben izzó Mars is. A jelenséget szabad szemmel is megcsodálhatjuk, és lényeges, hogy idén utoljára láthatjuk ilyen közel egymáshoz a Holdat és a Marsot. Éjfélre tehát a sziporkázó Méhkas-halmaz is csatlakozik az együttálláshoz, de a fényes Hold miatt ezt már csak távcsövön keresztül láthatjuk. Hajnali 5 órára kerül a legközelebb a Hold a Méhkashoz – részletezik.
A Hold különleges látványt fog nyújtani, mert felső része van fogyóban, így a teteje csapott lesz. Állványos távcsővel gyönyörűen kivehetők majd rajta a kráterek a fény-árnyék határa mentén – jegyzik meg. A Mars egyébként január 12-én lesz legközelebb a Földhöz, 96 millió kilométerre. A Méhkas-halmazról pedig érdemes tudni, hogy csupán 577 fényévre van tőlünk, és tiszta éjszakákon, fényszennyezésmentes területeken szabad szemmel is jól látható.
Körülbelül ezer csillaga között találhatunk vörös törpéket és óriásokat, amelyek átmérője a Nap többszöröse is lehet. A cikkben hozzáfűzik: a Svábhegyi Csillagvizsgálóban a Hold és a Mars randevújára egy különleges, tetőteraszos észleléssel készülnek. Decembertől pedig a megfigyelések fókuszába a vörös bolygó kerül, érdemes lesz ellátogatni hozzájuk, mert a mostani közelségben csak majd 2 év múlva láthatjuk újra Marsot.
Szeptember közepén pedig az év egyetlen részleges holdfogyatkozása volt megfigyelhető. Hajnalban szabad szemmel is észre lehetett venni, ahogy a Hold jobb felső része elkezdett elsötétedni, mintha egy lepel borult volna rá: ez a félárnyék, latin nevén penumbra. A sötétedés egyre fokozódott, a legnagyobb kitakarást hajnali 4:44 perckor érte el a holdárnyék. Ekkor a holdátmérő 9%-át takarta ki a Föld. A Holdról végül 5:16-kor vonult le az árnyék.