Felszínre hozta a Microsoft a hatalmas víz alatti kísérleti adatközpontját
Az adatcentrumok fenntartása rendkívül energiaigényes folyamat, ugyanis komoly karbantartással és hűtéssel lehet csupán őket megfelelően működtetni.
Az adatcentrumok fenntartása rendkívül energiaigényes folyamat, ugyanis komoly karbantartással és hűtéssel lehet csupán őket megfelelően működtetni.
A Microsoft a mai nappal egy két évig tartó testsorozat végéhez érkezett, amely során bebizonyították, hogy a tenger aljára helyezett adatközpontok sokkal megbízhatóbbakká és költséghatékonyabbakká válhatnak a földi egységekhez képest.
Ezen mérföldkő teljesítésével tehát befejezték a Project Natick névre keresztelt második kísérleti fázist, ami már évek óta zajlott. Az első szakasz 2015-ben kezdődött, amikor három hónapon át a kaliforniai tengerpartok közelében tesztelték a szerkezetet, majd 2018-tól egészen mostanáig a skóciai Orkney-szigeteknél tartózkodott az óceán fenekén a hatalmas objektum.
A 12 méter hosszú konténer 36 méteres mélységben ült az óceán alján, belsejében 12 szerverpolccal, amelyekbe összesen 864 szerverszámítógépet szereltek. Oxigén helyett száraz nitrogénnel töltötték meg a teret, a hűtést pedig speciális radiátorokkal oldották meg, melyeket a szerverek mögött helyeztek el, és tengervizet pumpáltak a csöveikbe.
Ezekkel a frappáns módszerekkel tudták elkerülni a páratartalom és hőmérséklet hullámzását, az oxigén általi korróziót, valamint a fizikai károsodásokat. Elméletben egy ilyen szerverközpont sokkal tovább bírhatja víz alatt, mint a felszíni társai.
A kutatást végrehajtó csapat tagjai rájöttek, hogy a tengerfenékre lebocsájtott adatcentrum meghibásodási rátája mindössze egynyolcada a földi szerkezetekhez viszonyítva, továbbá a sérüléseket is minimalizálni tudták, ezáltal nem kizárt, hogy a jövőben alkalmazni fogják tenger alatti megoldást.