Szakértő: hormonális oka is lehet, ha a szülőt megviseli a leválási folyamat

Az óvoda, vagy az iskolakezdés nemcsak a gyerekeket, hanem a szülőket is megviselheti, ugyanis ez egy nagy változás az életben. A leválási folyamat nem egyszerű, hiszen innentől kezdve a szülő nem tudja folyamatosan figyelni a gyerekét. Vida Ágnes pszichológus a téma kapcsán elmondta: legtöbbször hormonális okai is vannak ennek, emellett nyilván egyfajta aggodalom is van a szülőkben, hogy jó lesz-e a kicsinek mindez, minden rendben lesz-e stb. Ilyen esetben azt tudja tanácsolni az anyukáknak, hogy gondoljanak bele, mindössze néhány óráról van szó, utána övék lesz az este, a hétvége és a szünidő is, amikor rengeteg időt tölthetnek a gyerekekkel. Ezután a szakember azzal folytatta: átlagosan 6-8 hét kell, mire úgy igazán beszokik a gyerek, ha pedig kicsit lassabban mennek a dolgok, akkor akár 10-12 hétbe is beletelik.

Magyarázata szerint miután kialakult a bizalom a gyermekben az óvónő, kisgyermeknevelő, illetve az intézmény iránt, sokkal könnyebbé válik a helyzet, ez pedig a szülőket illetően is igaz. „Azt szoktam tanácsolni a szülőknek, hogy a leválási folyamat során bízzunk a gyerekünkben, hogy képes arra, hogy beszokjon. Bízni kell abban, hogy amíg velünk volt úgy neveltük, hogy elsajátította azokat a képességeket, amik szükségesek ehhez” – javasolta. Mindemellett arra is kitért: olyan szélsőséges esetek is előfordulnak, amikor a gyerek már érett a közösségre, azonban az anyuka mégsem tudja elengedni. Kiemelte, ennek mindig van oka, akár nehéz várandósság, családi mintázat stb. „Olyankor viszont ott van az anyukában az a félelem, hogy nem engedheti el, mert valami baja lesz. Ilyenkor a gyermek felé sincs meg a szükséges bizalom” – részletezte. Soron kívül Autósoknak jobb tudni: ellenőrzőkapukat szerelnek fel az utakon

Állítása szerint az aggodalmat csökkenthetjük azzal is, hogy bizonyos információkhoz hozzájutunk a nevelők vagy az intézménnyel kapcsolatban, ne féljünk kérdezni. De egy konkrét helyzetet is leírt: ha azt látja az anyuka, hogy az első nap sírt a gyerek, amikor otthagyta, és máris bepánikol, emiatt pedig úgy dönt, hogy többé nem viszi oda, csak még több bajt okozhat: a túlzott szorongás átragadhat a gyerekre is, szorongásos vagy akár pszichoszomatikus tünetek formájában. A gondolatok, érzések naplózása a beszoktatással kapcsolatban azonban sokat segíthet, érdemes kipróbálni, míg a szorongás oldására a mindfulnesst ajánlotta. Illetve azt javasolja, hogy lehetőség szerint ne a beszoktatás heteiben akarjunk nagy programokat, utazást vagy lakásfelújítást végezni, ilyenkor ugyanis jobb, ha inkább együtt van a család, hogy közösen feldolgozzuk a hét eseményeit.

„Segíthet az is, hogy ha szakemberhez fordulunk, főképp, ha eleve problémás helyzeteket éltünk át a gyereknevelés kapcsán, akár a szülés utáni depresszió következtében is” – emelte ki. Ami viszont még sokat segíthet az az, hogy ha a nagyszülők vagy az édesapa viszik a kicsit oviba, hogy az elválás ne legyen drámai: tőlük könnyebben elválik a gyerek, ami mind az ovis, mind a szülő helyzetén jelentősen segít. Továbbá Vida Ágnes úgy látja, sokan elvárják, hogy amikor a gyerekért mennek, akkor ő nagyon kifejezze az örömét a szülő iránt. „Az, hogy örülünk egymásnak érkezéskor, az részben egy tanult viselkedés, a gyerekek többsége ugyanis nem látványosan örül a szülőnek, hanem csak nyugtázza, hogy de jó, megjött. Éppen ezért nem kell aggódni olyankor, amikor a gyerek nem ad látványos reakciókat, ugyanis ez inkább annak a jele, hogy bízott abban, hogy a szülő valóban érte megy” – fogalmazott az Origónak.

Korábban egyébként arról is beszámoltunk, hogy egy új tanulmány szerint már nagyon fiatalon megtanuljuk a tettetés művészetét. A témára épülő kutatás során 902 szülőt faggattak ki gyermekeik szokásairól több országban, s végül fény derült rá, hogy az utódok egy része már négy hónapos korban elkezdett tettetni bizonyos dolgokat. Ez egészen odáig fejlődött, hogy 12 hónapos korukra körülbelül a felük volt képes színlelni, míg 13 hónaposan már fel is ismerték, ha valaki megjátszotta érzelmeit a körükben. A szakértő megjegyezte: legtöbbször negatív konnotáció övezi a színlelést, holott ez a fajta képesség kulcsfontosságú része a gyermekek tanulásának, kreativitásának, barátkozásának és más emberek megértésének. De a cikkből az is kiderül, mi miatt lehetnek képzeletbeli barátai a gyerekeknek.