A Las Vegas-i kaszinók pszichológiája: játssz többet és nyerj kevesebbet
Minden kaszinó esetében sokkal több dolog zajlik a háttérben, mint ami a szemük előtt van. Habár a vendégek nagyjából sejtik, hogy mi történik a felszínen, ám a kaszinóknak az a képessége, hogy egy teljesen hamis valóság érzését keltsék, túlterjeszkedik a nyerőgépek programozásán és a fogadásokon.
Gyakorlatilag a termek minden sarkára kiterjed ez a fajta pszichológiai manipuláció, a kaszinók belseje direkt úgy van tervezve, ahogyan azt mi ismerjük: látványosabbnál látványosabb fényekkel, a jackpot jellegzetes hangjával, az ikonikus bárokkal és a nyerőgépek hosszú sorával a kaszinók teszik meg a tétet az emberi psziché ellen.
Azt mondják, hogy megvan az oka, amiért mindig a ház a nyertes, de mégis mi van ezeknek a tereknek a megtervezésében, és mitől olyan csábítóak a szerencsejátékok asztalai, hogy a látogatók időről-időre visszatérnek?
A kaszinóknak hosszú időre visszanyúló, vitatható története, ha arról beszélünk, hogy létrehoztak egy olyan közeget, ami csapdába csalja az embereket, hogy elköltsenek egy vagyont. Az eredeti iskola, amelynek mentén fejlődött a kaszinók tervezése Bill Friedman nevéhez fűződik, aki a Nevadai Egyetem professzora volt.
Friedman azt állította, hogy a legfontosabb dolog egy kaszinó tervezésénél a megértése annak, hogy a látogatók hány százaléka tesz fogadást, és közül hányan jönnek vissza újra fogadni. A játékok minden kaszinóban ugyanazok, szóval maga a játék felépítése lesz az, ami megkülönbözteti egyiket a másiktól és egy jobb architektúra akár visszavonzhatja a fogadókat.
Friedman szerint nem érdemes követni azt, hogy a külső legyen feltűnő, mint ahogy a legtöbb vegasi hotel esetében, ehelyett a kaszinóknak olyan szabályokat érdemes követniük, amik a hosszú évek alapján tett megfigyelésein alapszanak. Írásaiban kiértékelte egy-egy kaszinó legsikeresebb részeit, és számításba vett minden elemet, ami felerősíti az élményt, aminek következtében a kaszinó a lehető legtöbb profitot termelheti.
Ha voltál már olyan kaszinóban, ahol abban a pillanatban, ahogy belépsz, már nyerőgépek fogadnak, dekorációként is a fogadás szimbólumait alkalmazták, valamint alacsony mennyezetű termekben, hosszú és kanyargós, már-már útvesztőre emlékeztető sorokkal az egész helységben, akkor már láttad a gyakorlatban a friedmani iskolát.
Az elmúlt 30 évben viszont a Las Vegas-i születésű Roger Thomas stratégiája népszerűbbé vált a friedmani ötleteknél. Las Vegas egyik legnevesebb kaszinójának, a Bellagio-nak a tervezése során Thomas összeállt Steve Wynnel, és egy új stratégiát dolgoztak ki, ami inkább a látogatók érzékszerveinek ingerlését emeli egy új szintre.
Gyakran nevezik „játszótérnek” ezt a módszert, mivel arra törekszik, hogy a vendégek a lehető legkényelmesebben és legjobban érezzék magukat: hatalmas fények, könnyű eligazodási lehetőség, magas mennyezetek, és gyönyörű, szobrokkal teli termek jellemzik ezeket a kaszinókat. Ahelyett, hogy a nyerőgépekbe zárná a látogatókat, inkább tiszta jelzéseket ad, hogy a vendég „merre akarjon továbbmenni.” Luxus dekorációval arra törekedtek, hogy enyhítsék a látogatók bánatát egy esetleges nagymértékű veszteségük esetén.
Ez az ötlet bejött, Thomas fogadása nyert, ugyanis a Bellagio termelte a legnagyobb profitot a Las Vegas-i ingatlanok történetében. Végső soron arra jöttek rá, hogy a vendégek képesek sokkal nagyobb komforttal betérni és visszatérni ezekre a helyekre, ami arra vezérelte őket, hogy nagyobb és kockázatosabb téteket tegyenek.
Ezek a helyek menedékül szolgálnak pszichés értelemben, aminek kiaknázását a dizájnnal érték el, így sokkal nagyobb vágyat éreznek a látogatók a szerencsejátékra. Szóval legközelebb, ha betérsz egy kaszinóba, tartsd a fejedben, hogy a helyeket aprólékosan úgy tervezték, hogy élvezd a pénzszórást, és egyre többet fogadj. Ha jól érzed magad, és a kaszinó profitot termel, akkor ez mindkét félnek egy nyerő helyzet, legalábbis az ő olvasatukban.
