Horrorfilmekbe illő elváltozásokat alkottak meg zebrahalakon azok a kutatók, akik olyan egyedeket szerettek volna megteremteni, melyeknél összenőttek az alsó és felső állkapocs porcai.

Fejlődési plaszticitásnak a neve a szóban forgó jelenségnek, amit a Kanadai Nemzeti Természettudományi Múzeum paleontológusa, Dr. Tetsuto Miyashita által vezetett kutatócsoport tanulmányozott.

„Általánosságban elmondhatjuk, hogy az evolúció mindig képes újítani. A halakon alakultak ki például az első állkapcsok még 450 millió évvel ezelőtt, ezzel pedig túlmutattak bármelyik élőlényen. Ma éhen halnánk és megfulladnánk ezen csontok nélkül. Néha viszont az evolúció ellenkező irányt vesz, és évmilliók alatt eltüntet néhány funkciót. Ezt szerettem volna testközelből megtapasztalni.”

magyarázta a professzor.

Miyashita a Dél-Kalifornai Egyetem és az Albertai Egyetem tudósait kérte fel ötletének megvalósítására. Tanulmányuk során két független, állkapocs-fejlödéssel összefüggésbe hozható génmarkereknél található null-allélt (nkx3.2) szerkesztettek zebrahalakban.

https://youtu.be/Q90IDvWZveU

Ezt a két allélt módosítva nkx3.2 mutánsokat alkottak meg, így funkciójuk alapján lényegében állkapocs nélküli egyedek fejlődtek ki.

Annak ellenére, hogy az nkx3.2 mutánshalak mozgásképtelen szájszerkezettel rendelkeztek, megérték még a felnőttkort is. Egészen pontosan voltak olyan egyedek, melyeknek ez sikerült, mivel két fontos, élettel összeegyeztethetetlen rendellenességek is kialakultak, úgymint az nyílt, keskeny orr és megnövekedett kopoltyú, valamint a táplálékfelvételhez szükséges nyílás hiánya.

A laikus szemszögből nézve kissé rémisztő kutatásról a Journal of Experimental Biology tudományos lapban 2020. augusztus 5-én megjelent publikációban lehet többet olvasni.

Ne hagyd ki:

https://liner.hu/kapcsolat-van-az-alvas-rem-fazisa-es-az-etkezesi-szokasaink-kozott/