Halálosan rettegnek a Nagy-Britanniába érkezett menekültek a Ruandába toloncolástól
Egy jelentés szerint annak a gondolata, hogy esetleg Kelet-Afrikába toloncolják őket, az öngyilkosság felé tereli a szigetországban várakozó menedékkérőket.
Hétfőn tárgyal a londoni felsőbíróság arról a tervezetről, amely alapján az elutasított menedékkérelemmel az országban tartozókat Ruandába toloncoltatná a kormány. Ez természetesen a fő téma a Nagy-Britanniába érkezett szír menekültek között is.
A legtöbben rettegnek attól, hogy a kelet-afrikai országban kötnek ki, ha a bíróság törvényesnek találja a javaslatot, mivel csak pár hete vannak az országban. Mivel a belügyminisztérium nem közölte, mi alapján válogatják meg, hogy kit toloncolnak ki, mindenki úgy készül, hogy a lehetséges kiszemeltek között lesz.
Egyiküket, egy 21 éves szír férfit a Guardian kérdezte, annak fényében, hogy egy civil szervezet felmérése alapján a kitoloncolás veszélye megnövelte az öngyilkosság veszélyét a menekültek között: „A hotelban mindannyian úgy vagyunk vele, hogy inkább meghalunk, mint hogy Ruandába menjünk.”
Egy szombaton közzétett jelentés szerint azok, akik az első Ruandába tartó gépen lettek volna júniusban, mielőtt a bíróság felfüggesztette a kitoloncolásokat, öncsonkításba kezdtek, öngyilkossággal fenyegetőztek és testi kényszert kellett alkalmazni ellenük, amikor azt követelték, ne deportálják őket.
A Guardian által kérdezett Abdullah (nem ez a valódi neve) jobb combjába 2014-ben kapott egy lövést a szír kormány katonáitól. Mivel a környéken az összes kórház zárva volt, nem tudta hol kezeltetni a sebet. Később Törökországba ment, de ott sem tudott kórházba menni, ráadásul „rengetegen rasszisták voltak a szírekkel szemben.”
Végül embercsempészek segítségével jutott Líbiába idén májusban, majd a túlzsúfolt hajójukról július végén mentették ki őt társaival együtt és vitték Lampedusa szigetére.
„Líbiában a csempészek munkára kényszerítettek. Földet kellett művelnem és mosnom a kocsijukat. Sokszor próbáltam megszökni, de az utolsó kivétellel mindig elkaptak és megvertek. Az ő rabszolgájuknak lenni még annál is rosszabb volt, mint ami Szíriában ment. Cigarettákkal és faszénnel égették a testemet.
A fiú, aki Nagy-Britanniában végre kivetetné a lábából az évek óta ott lévő lövedéket, Lampedusáról Calais-ba ment, ahol a rendőrök felszámolták a sátortábort, ahol megszállt. Ott kb. 400 ezer forintnak megfelelő – elmondása szerint „akciós” – árat fizetett azért, hogy egy kis csónakban Angliába jusson. Most pedig könnyen lehet, hogy Ruandába toloncolják.
„Félek a múltamtól, félek a jelentől és a jövőtől is. Elviselhetetlen. Vajon melyik miniszterelnök az, aki inkább rábólint a kitoloncolások folytatására? Mihez kezdünk, ha a bíróság nem állítja le a deportálásokat? Mi itt mindannyian inkább halnánk meg, mint hogy Ruandába vigyenek minket.”