Aszteroida folyékony fémmagjából származhat egy rejtélyes meteorit
A Földre hulló meteoritokat két nagyobb csoportba oszthatjuk: az egyik a kőzetmeteoritok, a másik pedig a fémmeteoritok osztálya. Van azonban egy harmadik típus is, ami rendelkezik mindkét variáns tulajdonságaival.
A Földre hulló meteoritokat két nagyobb csoportba oszthatjuk: az egyik a kőzetmeteoritok, a másik pedig a fémmeteoritok osztálya. Van azonban egy harmadik típus is, ami rendelkezik mindkét variáns tulajdonságaival.
A meteoritok leggyakoribb változatai a kőzetmeteoritok, amelyek életciklusuk végéig szilárd formában vannak. A vasmeteoritok velük ellentétben egyszer már olvadt állapotban voltak, még mielőtt sűrű fémmasszává alakulva becsapódtak volna a Földre.
A harmadik, rendkívül különös csoportba tartozó, úgynevezett IIE meteoritokban jelen vannak a fémek, ugyanakkor kőzetdarabok is ékelődtek a szerkezetükbe. Az 1960-as évek óta több mint 20 ilyen meteoritot fedeztek fel, és rájöttek, hogy valószínűleg egy olyan űrbéli objektumból eredeztethetőek, amelynek folyékony fémmagja és köves külső köpenye lehet.
A legújabb tanulmányban az MIT és a Chicagói Egyetem tudósai azt próbálták megfejteni, hogy lehet-e mágneses mezője ennek a struktúrának, amellyel hasonlíthat a Földre is, mivel bolygónkon a folyékony fémmag következtében a felszín felett jóval magasabban is érzékelhetőek a mágneses erőhatások.
A kutatás során az IIE meteoritokban lévő ásványokat vizsgálták meg tüzetesebben. Mint ahogyan az iránytűnél maga a tű hegye mindig észak felé mutat, ezen meteoritokban található ásványszemcsék szintén egy vonalba rendeződtek.
A kutatócsapat tagjai kiszámították, hogy az anyaobjektum mágneses mezője nagyjából a Földével azonos erősségű lehet, a fémmag pedig körülbelül néhány tucat kilométer szélességgel rendelkezhet.
A szimulációk futtatása után rájöttek, hogy egy ilyen komplex szerkezetű objektum több millió év alatt jöhetett csak létre a Naprendszer korai szakaszában. Mindehhez rengeteg, más kisbolygóval vagy meteorral való ütközést kellett túlélnie, miközben kimozdulhattak az ásványok a folyékony magból.
Ezután a kőzetekkel bevont külső rétegbe kerültek, ahol lehűltek, és felvették a mágneses mezők lenyomatát, majd további kollízió nyomán szétrázódtak, és a Föld felszínére csapódtak.
Ne hagyd ki: