A NATO-nak „Putyin nyelvén kell majd beszélnie” az invázió után
Alexander Vershbow szerint az orosz elnök ukrajnai inváziója „minden várakozást felülmúlt”, valamint „jelentős következményekkel fog járni” az európai bizottsági rendre nézve.
A NATO korábbi főtitkár helyettese 2001 és 2005 között az Egyesült Államok oroszországi nagykövete volt, legutóbbi interjújában pedig úgy nyilatkozott, hogy „Putyin annak a gondolatnak a megszállottja, miszerint aláássa a hidegháború után kialakult rendet”, a célja pedig az, hogy visszavezesse Európát egy olyan korszakba, ahol a szférák jelentős befolyással bírtak, valamint a nagyobb országok uralkodtak a kisebbek felett.
A volt diplomata szerint ez azt jelenti, hogy a katonai szövetségnek a jövőben keményebb álláspontot kell majd képviselnie a Kremllel szemben, mivel „a valódi hatalom a katonai hatalomból ered”, amelyet valószínűleg az orosz elnök is így gondol, tehát a NATO-nak ki kell alakítania a „készenlét kultúráját” és elkezdeni „Putyin nyelvén beszélni”.
Vershbow úgy gondolja, hogy a provokálatlan ukrajnai invázióval az orosz elnök széttépte a diplomáciai szabálykönyvet, mivel megpróbálja átírni a történelmet és távol akarja tartani Oroszországtól a demokrácia „vírusát”, így az 1999-ben megkezdett Varsói Szerződés több volt országával történő bővítése „most okosabb döntésnek tűnik, mint valaha” – írta az RFERL.
Zelenszkij azonnali Európai Uniós tagságot kér Ukrajnának
Az inváziót megelőzően Oroszország garanciát követelt európai biztonsági kérdésekre vonatkozóan, többek között arra is, hogy a NATO ne terjeszkedjen olyan országok felé, mint Ukrajna vagy Grúzia, amely javaslatot Washington és a NATO is visszautasította, azzal indokolva, hogy egyetlen országnak sincs joga megtagadni egy másik országtól a szövetségi tagságra való törekvését.
Vershbow az ukrajnai konfliktus következtében a NATO európai jelenlétének „jelentős erősödésére számít Oroszország határai mentén”, ez pedig pontosan az ellenkezője annak, amit Putyin szeretne elérni. Tehát a NATO-nak át kell gondolnia a stratégiáját, mert a szervezet által követett kétirányú taktika, vagyis az elrettentés és a kommunikáció nem vezet semmi olyanra, amely befolyásolná az orosz vezető döntéseit.